Anisse versek

ANISSE, A HŐS
Két ének (első és utolsó), melyben
a költő a hős Anisse tetteit örökiti meg
az utókor számára

Fegyvert és vitézt énekelek ma e képpen:
Hősi Anissét zengi a lant.
Sok sebet ejtett s szerzett is hősi csatákban
Melyeket Bélával vívott cyber-tereken.
Ó alabárdra, tőrre ne gondolj...
Fegyvere csípős nyelve csupán,
És kit elér ez a lángszavú fegyver
Jobb, ha futásnak adja magát....
Volt ki talán a szépcsengésű,
Bősz keselyű nevet adta neki ?
Jót nevetett ezen ő, a vitéz,
Ám aki mondta , annak tettét nem feledi...
És, ha a harcot nem győzi szó erejével
Csellel szerez új hírt, s szép domain neveket!
Jó harcos, Anisse! Törjön ki végre a béke!
Kardodat dugd méltó hüvelyébe ma már,
S fárasztó harcok után, aludd ki végre magad!
(Sida - 2002. tavasza)

... Mielőtt meghalok,
Még annyit mondjatok,
Bélámmal mi van?
Él-e, vagy elbukott? ...

Amen!
(Nagy Mihály - 2002. tavasza)

él a hős, e harcos legény
szíve pite, néha lepény
lelkében írja leveleit
hős Anisse-ünknek szegény
(Benke Rita - 2002. tavasza)

Részletek Zord Sors lordom, Fájront
versetlen kiadásaiból
DON ANISSE
romantikus hősköltemény
Írta és rendezte: az Élet

Egy alakja van csak történelmünknek,
Ki mellett minden más elhomályosul,
Születésnapja piros betűs ünnep,
Lábai elé vörös szőnyeg borul;
Egy ellenfele vala csak hősünknek,
Kivel ő meg is szenvedett piszkosul.
Kiről regélek? Hősöm neve: Anisse,
Pedig még cak nem isz pösze a kisz hamisz.

Kezdjük az elején a történetet,
Mert az időnek van egy olyan furi
Tulajdonsága, hogy mindig az esett
Meg korábban, mi előbb volt. Tuti,
Hogy nem is sejted: hősünk szülőhelyén
A vécés nénik neve Béla vagy Louis.
X? évesen született meg Any;
Valahogy így kezdődött a siker sztori.

Fogalmam sincs, mi végre keresztelték
Ily furcsa névre, hogy aszongya: Anisse.
Lehetett volna Béla. Talán derék
Tanár lett volna, nem Anisse, a komisz:
De nem. (E tény fontos lesz majd egyébként,
A rejtély kulcsához majd közelebb visz.)
Nevét az oviban gyakran sz -szel írták,
Őt magát – jobb híján – Lajoskának hívták.

Megrögzött antialkoholista a
Szentem. Hogy megóvja az ifjúságot,
Torkában naponta pár hektó pia
El-eltűnt, nehogy a szeszes italok
Megrontsanak bárkit. Ebből származott
Ellentéte nemes-címzetes Lajos Béla
Urammal, kivel egy ama óvodában
Boldogították a népet. -------

Történt, hogy megitta Béluci boros-
Kulacsából az uzsonnára valót,
Mire a sértett feldühödött, s jogos
Elégtételt követelt (egy kakaót
Minimum), de a kissé már kótyagos
Gyerkőcben azon nyomban felment a pumpa,
S kétszemélyes levlistájukról leírta.

Tele hihetetlen fordulatokkal
Árnyékboksz indult kettejük között fenn
A kiegyensúlyozott fazonokkal
Telt és megunhatatlan Interneten.
Először örült a Don, hogy új arcokkal
Ismerkedhet, pedig csak kétszáznegyven
Lajos Béla volt. Véres bosszút állt magán;
Össze-összekapott magával nap nap után.

Végül kicsit unalmassá vált az ügy,
Így hát csak felvonultak a bősz hadak
Egy mezőn, hol a fákon épp fakadt a rügy,
Hogy elintézze egymás közt a két kajak
Végre a dolgot. Hősünket pajzsként
Óvták láncing-hálóba szőtt szavak –
(Veres Máté - 2002. tavasza)

Anisse-unkkal játszó földi tünemény
Béluskának látszó csalárd Lajos Bé'
Mit termel magának beteg agy,
S mint fixa ideának hódol untalan.

ki viszi át fogában tartva
Elbélánkat egy új listára
(Benke Rita - 2002. tavasza)

Az Iroda-Lom Kutat-Ás cimű lap április 1-i száma korszakalkotó cikkben tette közzé azoknak a műveknek a listáját, melyek a közbejött történelmi események miatt nem kerültek nyilvánosságra.

Vak szemtanuk állítják, hogy látták Arany Jánosnak azt a tollát, mellyel a következő sorokat akarta lejegyezni:

"Hol van ki Anisse tetteit elzengi?- szólt Béla király
Felakasztom egy verslábra, ki hibát nem talál!"

Jelentkezett egy néma, kinek elmondása szerint Petőfi eredetileg
"Anisse, Nyúl helység kalapácsa" címmel akarta művét megjelentetni, csak egy LB -ként jelzett ismeretlen cenzor ezt megakadályozta.

Pár süket hallani vélte, amint Kosztolányi: "A szegény Béluska panaszait" motyogta maga elé, amikor Anisse okozta lázálmait próbálta megfogalmazni.

Többen feltételezik, hogy Romhányi állat versei tulajdonképpen
az Anisse - Béla párharc irodalmi előképei.

A kutatások tovább folynak. Közzétételüket a közeledő kampánycsend valószínűleg megakadályozza.
(Sida - 2002. tavasza)

Csak most, csak itt és csak önöknek kapható Anisse eredeti
gyermekkori koponyája, 4 méretben és 12 színben!
(Veres Máté - 2002. tavasza)

Amit "elkövettem" - nem hősköltemény
Nem Anisse barátunkat éltetém, hisz
(megtették előttem már oly sokan,)
tisztesség ne essék e föld-tekén
tisztemnek érezvén közhírré tétetém
nem sírhalom, búcsú-dalom e versemény
lássátok feleim ím megosztom véletek én:

eLBúcsú

Ez van Bélám, mi volna más
hiába volt a sok mószerolás
bölcs Anisse végre passzra tett
lerágott csontra nem csomót
végül pontot tett.
Hisz nem voltál más
csak egy pesti lúzer
némi piszok nem Isten
csak Barátok portán
valahogy nem jött be, lásd:
- nincs már egy füled se
- irtózunk az ilyen alkattól
se füle, se farka pasiktól
hát csak tudd, a tagság nem vett be
pá, pá haver, de mindörökre...!
(Femis - 2002. tavasza)

KÖSZÖNTŐ

Engedtessék meg nekem,
Hogy egy tósztot kívánjak,
S Attilának e szent helyen-
Legjobbakat kívánjak.

Szép rímeket kéne itt most
Nékem néked mondani
(rosszakat más azért csak
nyugodtan mondja ki.)

de téged most itt mindenki
lelkes szóval ünnepel:
Heuréka! Dupla három lesz
E félénk kis ember!

De hadd mondjam végtére el,
Amiért itt felálltam,
Hogy mi tetszik, s nem tetszik
Az ünnepelt Tillában:

Tetszik benne, hogy oly szerény,
Szavát alig hallani
S nem tetszik a szíve mélyét
Betöltő gátló "valami";

Tetszik benne, hogy dolgait
Alaposan csinálja,
S nem tetszik az hogyha mérges
mindenkinek ezt kiáltja;

"Ejnye - bejnye, rohadt élet!
Lajos Béla - ez a végzet!
Irgum-burgum veszedelem!
Ékezetes tárgy?! - förtelem!"

Tetszik benne, hogy élete
Akarattal összeforr,
A nem tetszik e téveszméje:
Nyúl - Remete ő, s ez a gond;

Tetszik az, hogy megfogadja
(vagy szidja) a tanácsot
s nem tetszik az, hogyha bántják
elhagyná a Barátot.

Kis köszöntőm hosszúra nyúlt
De ne vádoljon senki,
Úgysem maradt az egészből
Senkiben sem semmi.

Pár szót ím az ünnepeltnek
Lassan befejezvén:
"Nyúl-apóka", száz évet élj!
Tiszta szívből azt szeretném.

Nevessél most, s nevess mindig,
Legyen okod nevetni,
Élj boldogan, könnyen, soká,
És sose bántson senki!

(Femis - 2002. tavasza)

A nap ma fényesebben ragyog,
Naptára ott még az asztalon,
Irodalombarát, - annál több,
S érdemel ma sok örömöt,
Szerényen legyen a többi közt
Ezzel, egy jókívánsággal több!

Boldog születésnapot kívánok Neked!
(Hogy kinek, azt fejtsétek meg!)
(Nagy Mihály - 2002. tavasza)

Akkor kell a papír, mikor írod a verset,
Nem kell más: ezeregy szava nyelvi világnak
Itt vár már a fejedben az ének, a rímek,
Settenkedve megáll az idő, meg a fények,
Sejted: nagy hiba lenne, ha veszni hagyod most,
Ebben zengi a szíved a lét örömét, írd!
(László Eszter - 2004. január)

Anisse, mit szárnyas angyal
rendet teremt kivont karddal...
Ha szárnya nőtt én nem bánom,
csak nehogy ő is elszálljon!
(Sida - 2004. január)

Anisse, jobbulást Neked,
remélem, minél hamarabb
a kórt kihevered,
és teljes jogú harcosként
látja a lista heved.
(Bambusz - 2005. tavasza)