SANDRO BOTTICELLI
 (Firenze, 1444 - Firenze, 1510)

 

Itáliai festő

Eredeti neve Alessandro dei Filipepi, a "kis hordók" jelentésű "Botticelli" csupán becenév. Vasari Filippo Lippi tanítványaként számol be róla, feltehető, hogy a mester egyik segédje volt az 1460-as években, a pratói és spoletói freskók készítésekor. A firenzei Compagnia di San Luca tagjaként is említik 1472-ben, Filippino Lippivel együtt. 1474-től a művész neve rendszeresen feltűnik a Medici-család tagjainak számlakönyveiben. Zászlókat, portrékat, oltárképeket, valamint allegorikus és mitológiai tárgyú festményeket készített számukra. Eredetileg a Santa Maria Novellában volt a Háromkirályok imádása, melynek számos szereplője a Medici család tagja, de a kép más előkelő firenzei polgárokat is megörökít. A határozott háromszög-kompozíció és a háttér építészeti része jól láthatóan hatott Leonardo 1481-82-ből való, befejezetlen Háromkirályok imádására. A tér hasonlóan szilárd, mesteri kezelése látszik a Szent Ágostont ábrázoló freskón, amely Ghirlandaio Szent Jeromos freskójának párjaként, ugyanabban az időben, 1480-ban készült az Ognissanti-templom díszítéseként.  1481-ben IV. Sixtus pápa hívására Botticelli, Ghirlandaio, Perugino és Cosimo Rosselli Rómába ment, hogy ó- és újtestamentumi jelenetekkel díszítsék a Sixtus-kápolna oldalfalait. A munka felügyelője Botticelli volt, aki három freskót készített: Mózes próbatételei, Koré és társainak megbüntetése és a Krisztus megkísértése. Botticelli legsikeresebb és legjobban ismert alkotásai allegorikus festményei. Bár írásos források nemigen emlékeznek meg róluk, az 1470-es évek végére tehetők. Pontos jelentésük és a megbízás körülményei ugyancsak bizonytalanok. A Vénusz születése, és a Tavasz, valószínűleg a Medici-család fiatalabb ágából származó Lorenzo di Pierfrancesco 1477-ben vásárolt háza, a Villa di Castello díszítéséhez készült. A témákat csaknem biztosan a humanista költő, Poliziano sugalmazta. A Tavasz szereplői: Mercurius, a három grácia, a Tavasz, Flóra és egy - Zephürosz vagy az Északi szél által üldözött - nimfa. Az alakok egyértelmű azonosítását megnehezíti, hogy Botticelli nőtípusai rendkívül hasonlóak, akár Szűz Mária, akár Minerva, akár Vénusz ábrázolásáról van szó. Ez az oka Gombrich és mások véleményének, akik szerint az allegóriák részben mintaképekként szolgálnak, Vénusz és Minerva a szépség és az értelem megjelenítői. A Tavasz és a Vénusz születése összefüggése világos, de az utóbbinál nyilvánvalóbb a kép pontos jelentése. A Pállasz Athéné legyőzi a kentaurt, értelmezéséhez bonyolult politikai utalásokat társítanak; a Medici-kapcsolatot hangsúlyozza, hogy Minerva ruháját a családi címer díszíti. Az allegóriákhoz sorolandók Botticelli illusztrációi Dante Isteni színjátékához. A rajzok Lorenzo di Pierfrancesco de'Medici számára készültek (Berlin, Staatliche Museen; Róma, Biblioteca Vaticana). A Medici-család tagjain kívül más előkelő firenzei megbízói is voltak. Jelentős, de mára töredékes allegorikus freskósorozatot készített a Villa Lemmiben, talán Lorenzo Tornabuoni és Giovanna degli Albizzi házassága alkalmából, 1486-ban (Párizs, Louvre). A Mars és Vénusz képet feltehetően a Vespucci család egyik tagjának festette. Az Apellész megrágalmazásának megbízója ismeretlen, de Vasari látta Fabio Segni házában. Az Apellész megrágalmazása és a Dante-illusztrációk stíluskritikai és történeti források alapján a 15. század utolsó évtizedeiben készülhettek. Az érzelmi telítettség, az emberi arányok megnyújtása, az örvénylő-lebegő mozgás inkább a késő gótika jellegzetes vonásai, semmint a reneszánszé. A késői művek anti realista vonásait végletes formában a vallási tárgyú képek tükrözik: így például a Kereszt allegóriája, a Krisztus sírba tétele és a "Misztikus" Krisztus születése. Valamennyi élete utolsó évtizedére tehető, és kapcsolatuk nyilvánvaló Savonarola 1490-es évekbeli fellépésével, prédikációival.

Forrás: Studiolo 1.3.1.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


imádás


Mózes


kísértés


Tavasz


Pállasz


Vénusz


üdvözlet


sírba tétel


színjáték


rágalom


misztikus


születés