Sziasztok!

A TAVASZ c. csak listatagoknak szóló pályázatra prózai írásokat vártunk.
6 pályázat érkezett be.

13 fő szavazott.

A legtöbb szavazatot Gősi Vali: Évszakok királynője c. írása kapta 
(8 szavazat)

a 2. A mogyórófa álma volt 6 szavazattal Gittától
a 3. pedig a Rozsdafarkú madaraim ZSÓtól 5 szavazattal.

Gratulálunk!

Gősi Vali nyereménye Bodó Csiba Gizella Szikrák c. kötete.


### 01. ###

Évszakok királynője



Ahogy fordul a föld, és vele az éjszakába a nappalok, lágyan, lassan,
észrevétlenül suhanva, úgy fordul a zord tél a törtfényű tavaszból egyre
perzselőbb nyárba, hogy onnan a mézszínű, lombhullató, krizantémillatú,
elmúlást idéző ködös, őszi táj, bújával megint átszenderüljön a fagyos tél
hótakarója alá.

Anyanyelvünk varázslatos szavakkal idézi a négy évszak, - a tavasz, nyár,
ősz, és a tél -titokzatos hangulatát és folytonosságát. Ha néha befelé
figyelünk, lelkünk is szinte hallja, hogy mindegyik szó - az évszak
hangulatát idézve, lágyan, hevesen, mélabúsan, majd keményen, fagyosan -
muzsikál.

A legszebb szó - és évszak is - közülük, számomra a tavasz, és a hozzá
kapcsolódó csodálatos kifejezések: a rügyfakadás, rigófütty, pipitér,
gólyahír, pázsit, és a tavasz hónapjai, - a március, április, május - melyek
számomra mind-mind az életet hirdetik.

Hallgasd csak: tavasz! Lágyan muzsikál a szó, s ha becsukod a szemed egy
pillanatra, lehet bármilyen sötét és zord a tél, lelked azonnal átlényegül.
Felengedsz fagyos mélabúdból, egyszerre megérzed a sarjadó fű friss illatát,
becsukott szemeid mögött lombkoronát varázsol a tar ágakra a képzelet,
hallod a rigók rekedt, riadt, erőtlen, hajnali énekét, a halkan surranó kis
patak ébredő neszét, látod a tarka rétek színpompás virágait, a falusi
udvarokon tipegő pelyhes kiscsibéket. Érzed, ahogy ébred a természet,
újraéled fű, fa, virág, s tavaszt idézel így a lelkedbe is. Enged a fagyos
szorítás a szíved körül, élni akarsz, újjászületni a rügyfakasztó tavaszban,
ahol a földből remegve bújik elő az első hóvirág, majd az ibolya, s a
háztetőkön újra ott kelepel a gólya is.

A tavasz jöttével újraélednek lelkünk derűs hangjai. A langyos napsugártól
átmelegszik szívünk, újra élünk, mosolygunk, szeretünk, erőtől duzzadunk,
mint a kipattanó barkaág.

S míg lágyan suhanunk a múló idővel, hagyjuk, hogy a körforgásban hosszan
öleljen a forró, mézillatú nyár, hogy felhevült testünket lágyan simogassák
hűs folyók habjai. Ha ilyenkor a végtelen nyári ég csillagsátorára
pillantunk, megállni látszik a tűnő idő is, míg lábunk elé nem hull egy
kósza csillag, amely az időtlenségből felriaszt.

Aztán múlni kezd testünkből a nyári láz, esténként néha borzongva bújunk
össze már. S míg bódultan szívjuk az őszirózsák, dáliák illatát, menekülünk
a kósza ökörnyál pajkos, ragacsos csókja elől, addig hátunk mögül belopódzik
újra az elmúlást idéző ősz. Halott lombkoronájukért még reccsenve lehajolnak
néha a kopár fák vacogó, meztelen karjaikkal, de mindhiába. Fagyos, októberi
szélben gyertyák lobbannak megint a holtakért, akiknek sírjain büszke,
duzzadó virágú krizantémok dacolnak a faggyal az életért.

A végtelen körforgásban már hó és jég borít mindent, a kérlelhetetlen tél
álomra int, hófehér takarót borítva a halott világra, hogy mély álmából
zsongó, új tavaszra, a királylány csókjára  ébredjen megint.


01 Gős Vali
02 Szabó Gitta
03 Dénes Mónika
04 Fortune Brana
05 Szabó Gitta
06 Mayer Zsó