szavazas@verslista.hu szavazas@verslista.hu Sziasztok! A júniusi pályázatot küldöm szavazásra. A két téma a gyümölcs és az ébredés volt. A szavazási cím szavazas@verslista.hu. A határidő július 17. éjfél! Három szavazatot kérünk:) Szavazzatok! 01 Ébredés Ereszből már csorog a tél vére, Rideg szélzúgást madárcsacsogás váltja. A Nap már gyakorta elhagyja rejtekét, Elzsibbadt lábát langy tócsába mártja. Jégcsapdából szabadult gyémántok Életről szóló ódával dalolnak, Kíváncsi virágok lassan készülődnek, Az égre bámulnak ma-holnap. Zümmögő zöngével zizegő bogarak Harmatcsepp gyémántos színpompára várnak, Gyümölcsfák duzzadó mellbimbó rügyei Zamatos termését adják majd az ágnak. Előző életük eldobott ruháit Tömjénfüst avarként égeti enyészet, Új életük díszes öltözékét Fáradhatatlanul varrja a természet. 02 Rámkopogott a hajnal Rámkopogott a hajnal, gyöngéden megérintett, súgott egy-két szép szót, s én félálomban követtem, még duruzsolt fülemben álmom, még pilláim mögött képek vonultak, még lüktetett bennem valami túlvilági zene, még nehezen szakadtam el a varázslattól, még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba, s akkor megéreztem az új nap illatát, akkor hűs friss szelek cirógattak, akkor felcsendült egy új dallam, akkor résnyire nyílt szemem felfedezte a felszökő fényt, a valóság színes felhőit, s jó volt megéreznem az új nap csodáit... 03 Ébredés A nyitott ablakon osont be Szememet megéríntette az ébredés A nap arany-kévéje úgy hajolt felém mintha tévedés lenne e megérkezés. Természet-Mester soha sem téved! Legjobb ha ráhagyatkozom Álmaim elhagyom fény-érintésétől s arcom a nap-fürdőben megmosdatom. 04 FÁJDALOM A beteg anya, kinek betegek gyermekei, S olyan messze élnek, hogy őket el nem érheti, Nagy kínnal szívében csak aggódik szűntelenül, Gondolatai szárnyán mindig köröttük repül. Az elméje folyton csak a gondjaikat lesi, Szállna hozzájuk azonnal, de hát nem teheti. Imádkozik és könyörög remélve a sorsnak, Bízva hogy meghallgattatik, könnyeket morzsolgat. Ha hazamenekülnek gondterhelt gyermekei, Erejének teljéből gondolatukat lesi. Símogatná és babusgatná még körbe őket, Ébredés, anya, ők már rég felnőttek! 05 Ébredés Hajnalok álmos sorsfürtjeiből fakad és szelídül minden napom. Ha ébren vagyok, félve kihallgatom. Jaj, de kevély valahány! Csörömpölve hull reám, szakítja szét aurám. Nehéz, lassú, mint ócska gépezet, melyet rozsda mart. Feléled az éber emlékezet, IF várába hajt, hogy én se legyek kivételezett, csak egy zsákbavarrt. % 06 Neked VI (Álmodom) Toll perdül, és lant pendül az éjben. Hiszed, vagy nem kedves, Ébren vagyok a sötétben. Arcod sima, hajad rebben A szélt"ol, mely félénken szobánkba Lebben. Fél "o is. Nem meri érinteni arcodat. Halkan hullámzik felénk. A csönd kívánja hangodat. De ne ébredj szerelmem, Hagyd csak fejedet fájó karomon. -Jó így- Bár a világ szavadért remeg, Aludj csak, én álmodom. 07 Gyümölcsök (Gyerekeknek) Cseresznye, alma, ribizli, eper, sárgabarack, őszibarack, szamóca, szeder. Sárgadinnye, görögdinnye, egres, dió, áfonya, szilva, birs, mogyoró. Ringló, meggy, szőlő, mandula, málna, készül a magyaros gyümölcssaláta! 08 Ébredj fel! Ébredj fel álmaidból Itt a valóság van Dübörög az élet Írritál, szakadatlan Édredj fel álmaidból Nyitsd ki a szemed Édredj fel álmaidból Tárd ki az értelmed Vedd észre a mát Felejtsd a tegnapot S nézz előre Kérdezd a holnapot Átkarol a ma Szorosan körülzár Mint búrjánzó lián Már a torkodnál jár Légy erős és küzdj Harcold meg igazad Ébredj álmaidból Ember csak így maradsz 09 Tiltott gyümölcs A Paradicsom még zöld volt ami tiltva volt, az a gyümölcs! De tiltott volt-e a kígyó sziszegés A bűn, ami örök életet ölt? Eredendően vajon mi volt? A csábító fa honnan eredezett? Mi csábítunk, vagy minket csábítanak? Valahol minden parancsolat elveszett. A bűn burjánzó sárkány Hét fejét ezerszer levághatod Már minden-honnan kiűzettél Csak az alma csutkáját rághatod! 10 Megmérettetés A költő kiáll, hogy versét elszavalja. Vannak, kik várják, hogy csúfosan elbukik. Félelmetes árnyék vetül az arcokra. Biztosan száll az ember hangja, figyelik. Az nem lehet, hogy az érett gyümölcs, a szó Csúfosan megbukik a számottevésenâ026 Omladék lesz a költő lelke, ha nem jó Szíve mélyéből kiáltott szava mégsem! Lélekből lelkekbe szárnyal most ez a dal, Hatalmas lett a csend, mi körülöleli. A szívében megvívott őrült viadal Lecsendesedik már, amint befejezi. 11 Kósza leltár Fellépek az első lépcsőfokra, Magabiztos vagyok, izmom feszül. Megérint a tengeri szellő sodra, Zavart balféltekem helyére kerül. Alattam a mélység zuhanva bővül, Valami kaland párolog pórusaimban. Narancssárga rácsok körös-körül, Sietek, bár ki tudja minek ez az iram? Átérek, fellélegzem, visszanézek, Érdekes, mindennap megteszem, Mégis most a veszélytől elalélek, Értelmet nélkülöz, teljesen. Vonaton zötyögök, megszokott ritmus, Mellettem ismeretlen rokonok, Nagyhangúak, csenevész életük virul. Kicsit boldogan szomorkodom. Holmiaim széthányva teljesen, Felsőtestem valamiért meztelen, Izgulok, mi lesz majd a vámnál, Ébren leszek-e a leszállásnál. Persze, amikor kellett, Kedveseim otthagytak. Múlt indokolt vagy jelen, Engem se foglalkoztat. Besüppedek a zöld fűbe, Riadt hangyák analizálnak, Nyomát se láthatom zűrnek, Gyalázat, álmom kiszáradt. Nem tudsz elkapni, Velem van a vér, Próbálok kiáltani, De torkom alélt. Bátorságom gyorsan inal, Könnyed félelem zsarol, Barátkozom a formalinnal, Kietlen ébrenlét dalol. 12 *Ébreszt"o utazás* Budapest, szép földed temérdek tömege alatt Rejt"o sötétség, kocsik hosszú vonala Ébredésem után lágyan melenget Metród kusza metrikája A reggeli tömeg tompa tudata Vel"omben aligha lel gondolatra Csak álmodja magát álomittasan Benne az élet kel reggelente tudatra. *Szétosztottam* Szétosztottam a szívem Egy-egy darabját hagytam Itt is Ott is Nyoma van, Mert úgy akartam. Néha darabjait kívánom Szedni Fájának gyümölcseit De tudom: csak vágy-álom Mert darabokra hagytam Szétosztani a szívem 13 ÉBREDÉS (Lélekúton) A titok néha mélyen megbújik, de te ne add fel, s rátalálsz utad során egy hűséges társra, s nem lesz már hamis a vallomás... Ha kitaláltad önmagad titkát, s nem rejti maszk már lényeged, valami tiszta, csillogó fénytől ragyog majd mindig a két szemed. Széthull a fény, és nyalábján végre mosoly születik arcodon, s e néma, szégyenlős bíztatásra fénycsókot lehel az ajkadon. Feltárul, - ahogy az első csókra - a rejtőzködő, nagy titok, s szelíden súgja majd, alig hallodâ026 - hidd el, ez tényleg ÉN vagyok â026! S e fénylő, tiszta, derűs világban lehulló álarcod mögül felderül valódi, tiszta éned, és lágy dal fakad ott legbelül. Gyönyörű dal szól, s mindenik dallam neked szól, rólad zenél: önmagad mélyén hallgató lényed dalolja halkan: ez vagyok én! 14 ROSSZ GYÜMÖLCS Tiltott gyümölcsből kóstolt egykor Ádám apánk: Édenen kívül is ébredt. Most mint bűnre falánk utódok hordjuk e mostoha sorsot; vágyva vissza, ki sejti ma: jobb volt ott. 15 Napfelkelte Hajnalban álmomból ébresztett Heliosz, aranycsápjaival harangozott napot, harmatcseppet hagyott a pálma tenyerén, lángkoronát rajzolt a narancsfák fején. Sárgára festette az ébredő Földet, minden élőlényen hagyott pár csepp könnyet. Útra bocsátotta a kis csónakokat, felszívta párát, s a holt mondatokat. 16 Gyümölcs A gyümölcsről nem írok, bekebelezem. Rohadt egy dolog, fehér kukacok másznak maszatos kezemen. Miért nem undorodok, mikor helyettük mérget eszem? 17 Boldog morzsák Derengő álmok közt ránk hulló hajnali fény csillan csapzott hajadon. Arcodon még boldog morzsák mosolyognak. Csak pillantásom simogat. Talán megérzed. Szemed lehunyva nyújtod felém kezed. Összekulcsolódunk. A kíváncsi napfény glóriába fon minket. Nekünk születik a reggel. 18 KIKELET Langymelegben lengedező liliom, Lebegő levelek libegnek lágyan. Pillangó szállong előttem utamon, Magamat látom öregedő fákban. Az egyik rügyező ágon madár ül Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül. Bimbózó virág szegélyezi utam, Bársonyos barkák nézték, merre jártam. Testembe szívtam melegítő napot, Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot. Szemem nagyra tágult a sok szépségre, Tavaszra vágytam, s vele egészségre. Műanyag doboz csúfítja a szépet, Lehajlok érte, s aztán tovább lépek. Gyönyörűség az ébredés, jöhet bármi, Ilyenkor öröm nyitott szívvel élni. 19 Fordított utazás Egy álmatlan tengerbe zuhantam, Kék ég ragyog fénytelen alattam. Kicsit sem remegek, Ártatlannak tetszem, Mihez is van kedvem? Az uszoda öltözőjébe Bemegyek, de nem tudom Lézer- vagy kvarcköntöst Vegyek fel, körbe futok, Minden fontosat tudok. Enyém egy szelíd fertőzés, Nem baj, hazudok víg ésszel, Elbánok a száraz ébrenléttel. Feldob egy gyönge örvény, Mosolyt csal arcom helyére. Testemmel kísérletet végzek, Krallozok vígan, szárcsalábbal, Magasban lappangva, térben Koromfekete, barazdált égen Egydimenziós varjak szállnak. Szeretem ezt a játékot. Nem is érzem a hiányod. Megtűröm ezt a világot. Talán nem alszom, várok. Érdekes, nincs árnyékom. 20 Ébredezés Még csak derengés, még csak vöröses nyiladozás a szürkéskék felhők között, még csak búcsú az álommorzsáktól, még nem nappal, már nem éj, még nem élet, már nem álom, már nem képzelt száguldás a villódzó zöldsárga erdőben, vagy pipacsokkal keretezett poros országúton, már nem lázas lüktetés a kéznyújtásnyira megbújó boldogság párnái közt, csak pillák rebbenő nyiladozása, égbolt mélykékjének szökkenő repedezése, résnyi ragyogás, melyen visszaszállnak az álmok a végtelen lehetőség káoszába, s melyen átcsorog éltető fényével az éledő reggel. 21 Hajnali hangulat Csillagok fénye lassan már kihuny, Lágy szellő sóhaja párnámon suhanâ026 Holdsarló kalapja sápadtan virul, harmatos hajnalpír a paplanomra zuhanâ026 Álmaim foszlánya lidérces fátylat sző, s az első rigó már délcegen dalolâ026 Huncutka napsugár a díványomra jő, s egy száguldó szerelvény a fülembe hatolâ026 Éber vagyok már, vagy csak ébren álmodom? Tudatom talaja sáros ingoványâ026 Ám elmémnek fellege hirtelen szerteszállâ026 S én egy morózus mozdulattal a lábamra pattanokâ026 22 Ébredés Ébred a város, néhány lámpa kialszik, a sötétség föloszlik, elbújik a fák, s házak mögött. Félálomban kinyílnak komor ablakszemek. Ébred a város... Tülkölnek az autók, zsong-bong az élet. A hajnal enyhe kéket rajzol az ég aljára. Álmaink elszállnak, a nap simogatja az álmos lelkeket. Beszippantom az ébredő hajnal illatát, s valahol rigó fuvoláz. Ébred az erdő, megbújik a fák között a pajkos nap. Még nyújtózkodnak a fák, s virágok. De lassan csókra adják ajkukat a felkelő, - aranyló napnak. 23 Virágból(édes vágyillat)- haiku Bennem vöröslő várakozásteljes éj rózsaillata. 24 Felhőcsók - édes viharnász Ég ősrobbanásai: felhők forró csókjaitok nyomán összefonódás-cseppek hókristályai jelzik a gyönyört - jeges extázisba estek hogy végül hűvös katarzisban elvegyüljetek... 25 Nyárszirup mosolyog még a lányarcú nyár sárga hajával kacérkodik édes gyümölcsöt nyújt buján sziruplé ragad mégsem érzem hogy tömény lenne a forróság.