Sziasztok! Az októberi pályázatot küldöm szavazásra. A két téma a butaság és a rádió volt. A szavazási cím szavazas@verslista.hu. A határidő november 22. éjfél! Most nem három, hanem csak KETTŐ szavazatot kérünk:) Szavazzatok! 01 KÓSZA REMÉNY Langymelegben lengedező liliom, Lebegő levelek libegnek lágyan. Pillangó szállong előttem utamon, Magamat látom öregedő fákban. Az egyik rügyező ágon madár ül Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül. Bimbózó virág szegélyezi utam, Bársonyos barkák nézték, merre jártam. Testembe szívtam melegítő napot, Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot. Szemem nagyra tágult a sok szépségre, Tavaszra vágytam, s vele egészségre. Butaság a remény, de élek mégis... megfürdöm a szeretet sugarában, nógatom lábamat, hogy mozduljék is, hogy sétálhassak kinn a napsugárban. 02 Rövidhullámon Üres fecsérelés,zavaró hangjelek, folytott ismételés,álcázott végletek, robajlós ugratást menti áramszünet, megvan az új hír,de okosabb nem leszek. 03 A butaság varázslata Elméd gyűrűjébe öntöd a masszát, hátha ott reked az ormótlan butaság, tüzes kőre repülsz, s elég a lényeg, magadba öntöd a szánalmas keveréket, s szárnyad megcsonkítva verembe dobod. Morajlik a megoldás, lángol a kíváncsiság, de hiába állsz a válasz küszöbén. Az ostobaság köveit piramisba rakod, értelmetlen szólamokkal megdöntöd az oszlopot, s megégett szárnyad a semmire akasztod. Mutatványod száguld a bolondság színpadán, táncos örömödben felveszed a bohócruhát. A játéktéren felgördül az oktalanság függönye, csonka szavaidból csorog az üresség lényege, s csupasz szárnyaidon megfagy dalod. Léted torzó a fénylő horizonton, a veszteség járatain mélyül az üreg. Ismeretlen őrületed barlangja tárul, butaságot olvasztasz a fénylő csodából, s komor szárnyaiddal eltakarod a Napot. 04 Ostoba Malmát tapossaâ026 Vértócsák subickolják mókuskerekét... 05 FÁJDALOM A beteg anya, kinek betegek gyermekei, S olyan messze élnek, hogy őket el nem érheti, Nagy kínnal szívében csak aggódik szüntelenül, Gondolatai szárnyán mindig köröttük repül. Az elméje folyton csak a gondjaikat lesi, Szállna hozzájuk azonnal, de hát nem teheti. Imádkozik és könyörög remélve a sorsnak, Bízva hogy meghallgattatik, könnyeket morzsolgat. Ha hazamenekülnek gondterhelt gyermekei, Erejének teljéből gondolatukat lesi. Simogatná és babusgatná még körbe őket, Butaság ez már most, anya, ők már rég felnőttek! 06 Útvesztő Dübörgő gazdaság a vidám zenére, nevető hazugság a reklám helyére, útinfó rémisztő, esős időjárás, ritmusát lüktető,suhogó fejfájás. Agyrémet kereső, mérközés eredménye, ruteres szomszédok,dermesztő vekegése, kijött a csekk, árakat megemelve, táskarádioddal mehetsz tüntetni nevetve. 07 A butaság A butaság ítél más kárán a butaság kacag, butaság önt el szóözönnel, aki tud, az megfontolt, hallgatag. Ma túl sok a beszéd, az elmélkedés kevés a butaság bővízű folyóként locsog, Tedd elé a bölcs, csendes gátat ahelyett, hogy fáradtan hallgatod. Nem bölcsnek születtünk, s azzá válni egy élet is kevés, nem szégyen a sok tévedésünk lassan vezet a megismerés. Ne rejtsük el a butaságot sötétben lehet alattomos, küldjük iskolába, hangolják át csiszolják fényesre a Mester-dalnokok! 08 Rádió 56 Egy büszke szó az éteren át: - Letépi magáról e nép a rabigát! A Csillag a porba hull! Fegyvert kapsz a kézbe! Légy a Szabadség magad végre! Nincs gát, mit el ne söpörne az ár, ha a kemény falon egy rést talál... Egy kérő szó az éteren át: - E nép ma téged hív, figyelsz Szabad Világ? A Csillag a porba hullt, hatalmának vége, Új Szabadság lépett a fényre. Életet kérünk, árnyéka halál... Sírásó és Bába egy asztalnál? Egy végső szó az éteren át: - Mára korrigáltunk egy bosszantó hibát. A Csillag újra fent, vértől vörös. Fénye megnyugtat majd mindent itt télre, és a hó alatt megpihen a táj, a föld név nélkül is magába zár... 09 ELMÚLT A HARAG Lehull a levél: egy villanás csupán. Lábnyom az avarban,nincs még oly korán. Volt barát cseveg új barátaival. Nem cseng már minékünk újrakezdett dal. Ősz jő, a nyárnak lázas csillogása Eltűnt, mint a szeretetnek izzása. Magam vagyok, magányos lélek ődöng Egyedül csak, mint a kiürült bőrönd. Lecsillapodtam, ez az élet rendje. Kell, hogy agyam az érzést rendbe szedje! Butaság, de a szívem tiltakozik, Csendesen, noha lelkem várakozik... Elmúlik felettünk ősz, majd a tél is, Fáj még, de a hege begyógyult mégis. Kikelet jön majd, csivitel sok madár, S a szívünk megint a szivárvánnyal jár. 10 Ki nyer ma ? Játék és muzsikaszó tízpercben, Aki kérdez az felel is, Aki válaszólna nincs jelen, Akik hallgatják,mind süketek. Játék és muzsikaszó tízpercben, Aki nyer ma az nyer holnap is, Aki nem nyert az ébredjen, Figyelem a játék újra kezdődik. 11 Kockafejű... Kockafejű szabvány-ember, léte fakó, élni nem mer. Szabályosak a léptei, egyenesek a tettei. Kockafejű szabvány-ember, öltöny, zakó, úri pendely... Haja sima, bőre csillog. Vajon az esze is mindig villog? Kockafejű szabvány-ember, világjáró főmenedzser. Nála a sors kiszámított, de a szeme vajon nyitott? Kockafejű szabvány-ember szalad-robog, mint úthenger... Őrlik porrá vén és árva. Szíve talán be van zárva? Kockafejű szabvány-ember villák, jahtok, bőség-tenger... Konszolidált minden napja... Már el is készült a sírhantja. Kockafejű szabvány-ember szája teli förtelemmel... Lába deszka, hasa dagadt... Anyja méhe benne maradt? Kockafejű szabvány-ember torka teli félelemmel... Halkan köhög - hányni nem mer... Mit kezdjek az érzelmemmel? Kockafejű szabvány-ember tudja jól, hogy nem gazember... Törvényt ismer - be is tarja... Hádész talán megtagadja? Kockafejű szabvány-ember bőre aszott, csontja vermel... Halált vár, mint minden ember... fejfa üres - szólni sem mer... Kockafejű szabvány-ember sötét felhők fergeteggel... Földre hajtja kockafejét... És talpát az égnek dobja, szikkadt rögök trágyadombja... Itt a vége, fuss el véle! Felébredtél-e már végre? Kockafejű szabvány-ember... Mondd, mért él az ilyen ember? Választ várna talán ő is, vagy mindenki infantilis? 12 És szól a. A konyhában téblábolok, ne tátogjon üres torok, sütök, főzök, diót török, salátámnak neve görög, így szerzek egy csöpp örömöt. (Feladathoz csak felnövök.) Közben halkan szól a zene, hírek után tere-fere, magyar anyák lefetyelnek, mit tégy süteménybe bele, majd egy recept hallik, mi jó sütire, ha kész: rá dió.