verslista@tar.hu verslista@tar.hu Sziasztok! A januári pályázatot küldöm szavazásra. A két téma a rózsa és Chernobil volt (Anisse jóvoltából :P). A szavazási cím verslista@tar.hu. A határidő február 28 éjfél! Három szavazatot kérünk:) Ne feledjétek, a szavazáscím megváltozott: verslista@tar.hu Szavazzatok! 01 CSERNOBIL RÓZSÁJA Minden kártyavár összedől egyszer. Csernobil romjain rózsa nő: vegysze mérgezte tövisére téve leszünk e kor (kór) rovargyűjteménye... 02 Születésnap Kilépett az egész napon át villanó neoncsövekkel világított irodából a novemberi utcára. Hideg, dühödt szél csapódott arcába. November szomorúságom hónapja - morogta magában. Vége lesz annak valaha, hogy e hónapot ne depressziósan élje túl? A Vörösmarty tér is savanyú-szürkének tűnt mint a túlkoros kovászos uborka. A szél kegyetlen volt, kabát alá furakodott, hajat cibált, reklám-táblákat döngetett, ahogy végig-vágtatott, de Ő úgy fúrta magát előre benne, mint kit egyáltalán nem érdekel ez a dühöngés. S nem is érdekelte. A november csak egy hónap, a szél az csak szél. A hónap majd elmúlik, a szél is reggelre, vagy későbbre elcsendesedik, de Ő tizenkét esztendeje ballag egyedül haza munka után, tudva, hogy nem várja senki, nem szükséges meleg vacsorát készíteni, ha nem akar, nem fontos szépen teríteni, pedig szerette az egyszerű ételt is megtisztelni ízléses körítéssel, de csak társa kedvére. - Magamnak vajon miért nem vagyok fontos - villantotta fel nagyritkán a kérdést? Talán nem is ez volt az ok, hanem hogy nincs kinek elmondani mi történt a nap folyamán, forralt bort szürcsölni, s fokhagymás pirítós illatával megtölteni a konyhát a hideg estében, s úgy hallgatni meg a másikat is. A Váci utca felé indult. Ott ilyen irgalmatlan időben is áll a virágos kis asztalkája, rajta két-három vödörben virággal. A Váci utca sarkához ért, a virágárus még hősiesen kitartott, s mintha számára tartogatta volna - a némi védelembe állított tartóban -a hosszú, egyenes szárú borvörös rózsák dacoltak a széllel. - Tizenkét szálat kérek - mondta hangosabban, hogy a szél ne nyomja vissza a szavakat. - Ez éppen annyi - válaszolt a férfi látható örömmel, hogy akkor végzett is mára, s nem kell tovább kereszt-szélben állnia. Először fejjel lefelé állítva, majd magához ölelve a csokrot elindult az Erzsébet híd felé. A templom előtt átballagott a túlsó oldalra, s felkanyarodott a hídra. Prémes csuklyáját arcába húzta, mert itt még erősebb volt a szél-száguldás, s mert szeméből megeredtek a könnyek. A gyér forgalmú estében ezt ugyan nem sokan látták volna, de szemérmesen nem is kívánta, hogy lássák. Egy-két mindenre elszánt bátorkodott csak gyalogosan átmenni a hídon, hisz majd lesodorta az embert az elemi erő. A híd közepén állt meg. A papírt azonnal elkapta a szél és diadalittasan repítette a víz felett világgá, ahogy enyhített a szárakon szorosan megtekert szorításon. Még bőségesebben indultak el a könnyei is, ahogy az első szál rózsát elbocsátotta: - Induljatok el Bajára! Bajára, ahol Erzsébet megszülte Őt. Ahol a sugovicai szél megérintette, ahol pólyástól vízbe ejtették - s ez volt igazi keresztelője, s a Duna a keresztszülője, a vontató hajó a bölcsője, ami esténként elringatta. Ahol legelső gyermekkori élményei születtek az ártéri csalitosban, ahol beléivódott a bográcsban lassú tűzön, lustán rottyanó, arany-pirosan sűrű, - sehol máshol nem olyan jól elkészített - bajai halászlé illata. Ahol álmait dédelgette, hogy egyszer majd ha nagy lesz tengerre száll, - mint családjának jó néhány tagja, - s szabad lesz mint a madár. Aztán csak a keresztvíz frissessége, a halászlé illata marad és az élet visz másfelé mint a folyó sodrata, mint a szél kavargása egy szál rózsát, még ha erős is valaki, mint Ő volt. Mert lelkében erős volt, de a szíve lágyabb volt mint arcának barázdás, kemény tengerész vonásai, s tette amit a sors neki szánt, s ami semmiben nem egyezett dunai álmodozásainak képeivel. A "bevégeztetett" és a "születésnapja" között mindössze két tucat óra volt a "köztes idő" - nyomta meg szívét ez a gondolat, miközben a szél elkapta a második és harmadik szál rózsát is, - menjetek - keressétek Őt. Köszöntsétek a nevemben. Repültek a rózsák, ki messzebb, ki közelebb ért vízre. Vitték az üzenetet nagy sebességgel - szél és víz. - Ússzatok a Duna hullámain. Ússzatok az emlékek a szeretet hullámain tudni fogja, hogy én küldöm őket. Arcára dermedt könnyekkel elengedte az utolsó, a tizenkettedik virágot is. Úgy érezte, ezzel elengedte Őt is. Elengedte az emlékek fájdalmát is. Minden szál rózsával elküldött valamit azzal, hogy a szél hátára helyezte a szerelem rózsáit, a vér-virágait, a fájdalom, az emlékezés születésnapi rózsáit. Születés és halál. Vagy halál és születés? Boldog születésnapot - valahol! - suttogta - a szél visszafüttyentett neki - elmosolyodott. A mosolyt is küldöm - Ünnepedre. 03 Sárga=rózsa Minden vagyonom Egy csokor rózsa. Sárga, szirma mintha színaranyból volna. A feje bársonyos, hosszú vékony szára, mint a sóhajtásom mi elhagyta számat. A mentsváram megint, mi lehetett volna? Szépséges egy csokor: üde sárga rózsa. Már tudom, hogy mi a virágok titka: A szívek melegét sugározzák vissza. Beszélgetünk halkan Én, meg sárga rózsa. Ő hallgat én, mondom, mi a szívem nyomja. Szirma közt ott lapul egy keserű sóhaj. Nem tudom a kedvest meggyőzni, jó szóval. Csak egyszer nézne rám úgy, mint reád tekint, nem bánnám én azt, hogy fordul a föld megint. Telnek, egyre telnek, rohannak a percek, várok, egyre várok magamba merengek. Bámulom sóvárgón a csokor virágot: Ő látni fogja azt, amit én nem látok. Zsolnai, Herendi, de irigy is volna, Ha látná, milyen szép kezedben a rózsa. Ahogy azt a sárga rózsát fogod, s nézed, szemed pillantása: maga az igézet. Szobádba bekerül, én sohasem fogok övé lesz egész nap gyönyörű mosolyod. Ha este a kedves elmegy nyugovóra, őrizzed az álmát csokor sárga rózsa! 04 Minden rózsa másnak nyílik (dalszöveg) Másnak nyílik minden rózsa, Magam vagyok évek óta, Nincs szerelmem, nincs barátom, A helyemet nem találom. Régen voltak, kik szerettek, Ámde mára elfeledtek. Egy magányos farkas lettem, Pedig rosszat sosem tettem. Minden rózsa másnak nyílik, Születésemtől a sírig, Rózsa nyílik minden másnak, Ha meghalok, majd elásnak. Minden reményt eltemettem, Mások vigadnak helyettem, Nem is tudok már remélni, Felesleges nékem élni. Jel nélküli sírt kívánok, Semmit sem hagyhatok rátok, Remény nélkül élni vétek, Síromat ne keressétek. 05 Chernobil Nem tudtad mi jöhet még. Élted napjaid, boldog voltál, Gyermeked jövőjében bíztál, S reménykedtél szeretetben. Nem tudtad mi jöhet még. Felkeltél reggel, ragyogott a nap, Kedveseddel sétáltál a fák alatt, S rácsodálkoztál egy szál virágra. Nem tudtad mi jöhet még. A világot szépnek láttad, S akkor hirtelen meghallottad. - Hírek Chernobilról - Akkor még nem tudtad mi jöhet még. Agyadban tompa félelem úszott, A borzalom a bőröd alá kúszott, S alattomos lakótársaddá vált. S még mindig nem tudod, mi jöhet még. 06 Béke poraikra Dermesztő csend űlt a betonvilágra, robbanó emlékek halálát osztva, fantomképek őrűlt mélyébe sodor, hol sugárzás repeszt rozsdatemetőket, gyerekek álma a nap körül rostokol. Rózsaillatát már nem érző emberek, megcsonkított,gubbasztó félsze a mának, időnek rejtelmes átkától remegve most Istentől távol kondul a nagy harang; Mert atom hangja morajlik odalent, Chernobilt vérző hamu pelyhek, véget hírdetve,titokban szállnak egy közös Európa áldott békéjére, fagyott könnyeket,papírsárkánnyal eregetni. 07 Szerelem tüze Szerelem tüze duzzadó keblekben ég. Nyíló rózsaszál... 08 A virág mindig megigéz... Hólepel borítja még a töveket Míg a tavasztól érkezik üzenet Gyönge hajtás félve kikukkant A sárvíz szakadatlan csak apad, Szikkad a föld, a folyam lappad Kihajt a sok könnytelen alvó ág Fény felé alakítja szirmát a virág Ibolya, Rózsa, Jácint, meg Viola Bontakozik, szárnyra kel illóolaja Szedném előbb csokorba, vázába Mint kincset visz hangya a várába 09 Lenin Rózsája Lenin Rózsája! Szirmaid az égig értek nyolcvanhat tavaszán, fényt adtál az éjnek. Európa álmában gyerek volt még éppen, egy más világra ébredt, de mosolygott a fényben a labdáját keresve, a kéken tizenkét csillag... Félelem él szemébe', melyet Csernobilnak írnak. Lenin Rózsája, névtelen hősök virága... Tízezrek haltak meg, de egy sem hiába, mert minden egyes halál milliókat mentett. Nem látszó töviseid majd keresztfáik lettek, Jézusként értek oda, Akik emberként indultak. Áll a Beton-Golgota bőrbe égetve a múltat... 10 Száz szál vörös rózsa Várták már a kedvest Sokféle képen: Gyertyás vacsorával. ékszerrel, zenével. Annak megvan, vagy huszonnégy éve, mikor készülődtem egy csodás estére. Fehér damaszttal, kedvenc ételével, vártam a nejemet vidám gyertyafénnyel. Drága Feleségem! Napokig szenvedtem. Három napra ment el, már magányos lettem. Megjött az én párom! Az asztalon várta: Száz szál vörös rózsa, -díszítve- kosárba! Csendben figyeltem: Mit mond az Angyalom? Szó nem jött ki ajkán, Zokogott vállamon. 11 A zokogó szépség a rózsalugasban libben a szépség a nap sem tompítja varázslatos fényét legyen ékes a szavad magasztos s fennkölt közelíts felém halkan lábadat ne érintse föld a szószátyár sétál és minden virágot méltat, amit meglát csak fecseg a konok nem tudja az okát oly figyelmetlen vajon miért sírdogál a szépség a rózsák felett 12 Egy rózsa A rózsáknak végtelen virágzásaiból, ami elveszett ismétlő időknek mélyén. Akarok egyet menteni e semmiségből; olyant ami zúzatlan, amint eredetén, ahogy az létezett. A kecsesség segítsen! Kitűntetés lesz megnevezni a fenséges, szótlan virágot, amit utoljára régen egy Szerelmes tartott hajszál közel az archoz, s nem látta azt. A hosszú kertekből szétszórt! óh te! Sárga vagy fehér meg lángoló piros, jön mint varázslat tőled a te számtalanod, virágzol e szonettben a múlt századokhoz. Csontszínű, arany, vér és különböző árnyak, Lény kézbe valaha. Óh! Láthatatlan rózsa! 13 Mikor rózsa voltam Mikor rózsa voltam Gyakran nyíltam Harmatnak, esőnek Nap varázsának Szél cibálásnak Pillangó röptének Gyöngéd kéz érintésének. Mikor ember lettem Gyakran sírtam Anyának, babának A kedves búcsújának szónak, dalnak, igének Természet zenének Fájdalomnak, nevetésnek, búnak Gyöngéd szív érintésének. Mikor lélek leszek Rózsaként nyílok újra Vigyázok minden mozdulatra Ügyelve minden fájra, jajra Beledobolva a Napba Minden átálmodott álmot Melyre valaha a világ vágyott. 14 Szivárvány színeiben pompázva Fűszálak közül kibújó tövek a tavaszi tüskék életet rejtenek vörös, bordó, fehér avagy sárga a szivárvány színeiben pompázva a tavaszi frissességet szívod magadba pillangók ezrei rózsakelyhek lakója a hűs szél bársonyszirmaidat simogatja szerelmes szívekben a bimbók megnyílnak az illatok a kert felett mesésen áradnak rózsák nélkül a kertek sivárak szirmaid lapjai finoman simulnak kacéran kacsingatsz a ragyogó napnak eső után az élet fénye ragyog kelyheiden sokszínű kristálygyöngy csillámlik a kertben s ha elvirítasz, új bimbót hajtasz így újra hódolhatunk csodás rózsáknak 15 Két szál rózsa közt ... A telihold két szál rózsa közt pillantott be a boltíves ablakon. Úgy éreztem az ágynak támláján újra a kezedet fogom. Pedig a Holdhoz voltál már közelebb, elúszó, felragyogó felhőben megérintetted gondolatom. Semmi sincs közelebb, mint ami távol van. Az élet csak egy bepillantás az ablakon, a virradat derengése, lehelet osztozása, vagy ölelkezése a rózsa illaton. 16 Májusi hóesés Fegyverrel őrzött szabadságunk derekán, vörös lobogót bontottak trombitaszóra, s a májusi illatokra éhező munkásosztály, vígan menetelt kint, korgó gyomorral. Vastaps köszöntötte a tündöklő napot, mit sem sejtve a gyerekek dalára, hogy atom robban odaát titokban, egykori kolhozok határai mögött. Békét játszottak a hatalom őrei, rózsakertekben meztelen szaladgálva, gerjesztették nagy Istenek haragjait, míg atomhó esett,hamu formájában. Vörös lávába olvadott az idő, cserben hagyva az ártatlan Chernobilt, ízzó halállá terjedett a lét, s a hidegháború ontotta áldozatait. Nyugalom emberek a veszélynek vége már, hisz csonkított a sugár sercegő ereje, a-cél-ból rácsos kapukat heggesztve, féltett lugasokon,torz rózsák tündökölnek. 17 CSERNOBIL Húsz éve immár, Hogy Csernobil nevét A Világ megjegyezte. Palackjából Szabadult halál, Máig ott lebeg felette. Alkotó ember, Kell, hogy mementóul Belevésd az eszedbe: Csecsemődnek, Ha lenne keze, Akkor az égre meredne. 18 Rózsák közt... Szirmán harmatcsepp ragyog, Mint könnyes szépségü angyalok. Bíborszine vércseppként lángol, Aláhull a vérvörös nászból. Kelyhében rejti a titkát, Bódító, selymes illatát. Szemem tükröző a bíbor csodát, Ölembe hullatod szerelmed zálogát. Adsz nekem rózsát, százat, Megveted nekem a rózsaágyat. Betakarsz csendben, szerelemmel, Rózsák közt lángolok, úgy alszom el. 19 Antirózsa, avagy szép dolog az őszinteség - Egy szál piros rózsát szeretnék! - nézett körbe bizonytalanul a kis virágüzletben Kovács László mosógépszerelő. - Sajnos, nincs, elfogyott. Az üzletember reggel mind megvette a feleségének.- mentegetőzött a fiatal eladónő, majd közelebb hajolt az öreg Szerelőhöz, és úgy suttogta: - Biztos tegnap megint jól elverte! De tudok ajánlani Rózsaszínt vagy bordót - tette hozzá kedvesen. Kovács tanácstalan volt. Csaknem Negyven éve voltak házasok a feleségével, Lenkével, és eddig minden évben egy szál piros rózsát és egy nagy doboz konyakosmeggyet vett a születésnapjára. Most mit tegyen? Keressen másik virágüzletet, vagy vegyen más színű rózsát? Kovács László, bár csak egyszerű mosógépszerelő volt, azért szeretett eltöprengeni az élet dolgain. Most ezek a rózsák jelentették éppen az élet dolgait, hát ezeken töprengett. Az igaz, hogy eddig mindig pirosat vett, de eddig Lenke még sohasem volt 63 éves, vagyis ez a születésnap nem olyan, mint a többi volt. Miért ne lehetne a virág is más? Lehetne, állapította meg, de melyik? A rózsaszín vagy a bordó? Ha a piros a szerelmet jelképezi, akkor a rózsaszín jelentheti a megfakult szerelmet. Ez így teljesen igaz, hiszen az ő szerelmük már réges-régen megfakult. De hátha az asszony megsértődik ezen? És mit jelenthet a bordó rózsa? A pirosnál sötétebb. Ha az alma sötétebb, akkor az érettebb is, de vajon így van-e ez a rózsáknál, illetve a szerelemnél is? - töprengett tovább. És mit jelent az érett szerelem? Jót, vagy rosszat? Megérett vagy túlérett? - Majd megkérdezem Ottót, határozta el, ő biztosan tudja, mert egyetemet is végzett, hiszen fogorvos. De Ottóval csak szerdán találkozik, a kocsmában, a szokásos kártyapartin, ma viszont még csak hétfő van, a feleségét ma kell megköszöntenie. - Egy bordót kérek - döntötte el. Nem tudta, hogy mit jelképez, csak azt, hogy megfakult szerelmet mégsem vehet Lenkének, mert, még ha úgy van is, más dolog az igazság, és más az igazság bevallása. Szép dolog az őszinteség, de nem születésnapokon. Az üzletből kilépve, lógó cipőfűzőjét megkötve vette észre, hogy két lábán nem egyforma a zokni. Az egyik rózsaszín-szürke csíkos, a másik szürke-rózsaszín csíkos. Kovács László nagyon megdöbbent. Gyorsan a sliccéhez nyúlt, a cipzárja fel volt húzva, megnézte az inggombjait is, azok sem voltak rézsútosan begombolva. Kicsit megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ez a zokni dolog talán mégsem a vég! Kovács, aki szeretett eltöprengeni az élet dolgain, mostanában gyakran elgondolkodott azon a sok furcsaságon, ami történik vele. Egyre inkább motoszkált benne a kérdés (tényleg, miért motoszkál a kérdés, miért nem tud nyugton maradni?), hogy mi van, ha ezek az öregkori elbutulás jelei. Most csak a zokni, tegnap a fordítva felvett alsónadrág, azután meg az a sok furcsa felirat, amivel újabban találkozik. Egyik nap azt látta egy házra írva, hogy Boldogság eladó!, előzőleg meg, egy másik házon, hogy Öleléspótló Kft. Reggelente, felébredve a sok zavaros álom után, már nem is tudja, hogy valóban látta-e ezeket, vagy csak álmodta. És mindez azóta tart, mióta az a fogatlan öregasszony, akinek a mosógépét szerelték, olyan kedvesen bánt vele. Hirtelen megtorpant, amikor pillantása a kis ház falán díszelgő táblára esett: Öleléspótló Kft Ügyfélfogadás naponta 8-tól 18 óráig. Ebédszünet: 12-13 óráig. Szünnap: vasárnap - Akkor hát mégsem álmodtam! - állapította meg Kovács, megállva a ház előtt. - Még nincs hat óra, még nyitva vannak, talán be is csengethetnék. De csak állt és bámult, nézte a táblát, elolvasta még egyszer, majd harmadszor is, de akkor sem értette. Mi lehet ez? Meglebbent a függöny, egy szőke lány nézett ki rajta. Meglátva Kovácsot kisietett a kapuhoz. - Tessék, segíthetek? - kérdezte a lány a kapu előtt álló ősz hajú, ritkafogú embert. - Hm, izé, hogy is mondjam... - rakta zavartan a rózsát egyik kezéből a másikba Kovács. - Van itt valami elromlott mosógép? - Elromlott mosógép? Az nincs - felelte a lány. - De a hűtőszekrényünk már nagyon kerreg. - Ahhoz sajnos nem értek - válaszolt az öreg. - Én csak egy egyszerű mosógépszerelő vagyok. - És mi szél hozta erre? - kérdezte a lány, aki sejtette, hogy valami másról lehet szó. - Csak erre jártam - mentegetőzött a mosógépszerelő, miközben nem tudta szemét levenni a gyönyörű fiatal lányról. Igen, gyönyörű volt, így festék nélkül, egyszerű fehér ruhában és kicsit kócosan is. Valami szokatlan melegség futott át rajta, majd minden bátorságát összeszedve átnyújtotta a lánynak a virágot. - Ezt =agának hoztam - mondta, majd megkérdezte: - Tulajdonképpen mivel foglalkozik ez a Kft? - Hát ki van írva! - csodálkozott a lány. - Öleléseket pótlunk. Ha vágyik valaki ölelésére, de nem kaphatja meg, akkor jöjjön hozzánk, tőlünk megkapja, mi pótoljuk. Bármikor jöhet a nyitvatartási időben. Jöjjön bátran, ha úgy érzi, hogy szüksége van ránk, nem kerül semmibe! - Majd gondolkodom rajta - mondta Kovács, majd értetlenül fejét csóválva, köszönés nélkül eloldalgott. - Köszönöm a rózsát! - kiáltott utána a lány. Kovács László mosógépszerelő megkönnyebbülten ballagott tovább. Csodálkozott iménti vakmerőségén, de megúszta, már túl van rajta. Most már csak a virágot kell megoldania valahogyan, hiszen a nélkül mégsem mehet haza a felesége születésnapján! Május volt, gyönyörű tavaszi este. A kertekben virágoztak a tulipánok és illatoztak az orgonabokrok. Mindenfelé csak virág! Hirtelen elhatározással befordult a sarkon és az egyik kertből kilógó orgonaágakat kezdte letördelni, olyan helyről, ahonnan nem láthatták a házbeliek. Kétféle is volt, lila szimpla és fehér dupla. Kedves kis csokor lett belőle, de valami még kellene mellé. Eszébe jutott a templomkert, ott mindig sok virág van, és kerítés sincsen. Odasétált, talált is rengeteg tulipánt, mindenféle színben pompázót. - Csak hármat, édes Istenem! - suttogta. - Csak hármat, a többit meghagyom neked! Letépett három szál tulipánt, elrendezte a csokrot. madzagja nem volt, kihúzta hát az egyik cipőfűzőjét, és azzal kötötte össze. Enyhe bűntudatot érzett, nem tudta eldönteni, hogy a lopott virágok vagy a Lenkének szánt rózsa elajándékozása miatt-e. Vagy talán a melegség miatt, ami a lánytól elkapta? Kissé sántikálva indult hazafelé, vigyáznia kellett, hogy ki ne lépjen a bal lábán lévő fűző nélküli cipőből. Mégis került, és az utca északi vége felől közelítette meg a házukat. Nem szívesen tette, de hát az üzletember késztette erre. Kovács László mosógépszerelő egyformán szerette az utca mindkét végét, elsősorban azért, mert úgy tudott végigmenni rajta (az elejétől a végéig és a végétől az elejéig egyaránt), hogy egyetlen mosógépet sem látott út közben. De az a galád üzletember az utca közepén, a háza előtt álló bukszust nem átallotta mosógép alakúra vágatni! - Egyik éjszaka úgyis kivágom! - fogadkozott Kovács, aki egyébként nagyon jámbor ember volt, nehezen lehetett kihozni a sodrából, de most úgy érezte, hogy ekkora sértést már igazán nem viselhet el önbecsülése elvesztése nélkül. Belépve a kapun megcsapta orrát a csülkös bableves illata. Mindig ezt főzte Lenke a születésnapján, káposztás cvekedlivel. Lenke direkt őmiatta készítette, így hálálva meg a megemlékezést meg az ajándékot. De Kovács, bár nagyon szerette mindkettőt (mármint a csülkösbablevest meg a káposztás cvekedlit, nem a megemlékezést meg az ajándékot, bár azzal sem volt semmi baja), kora előrehaladtával egyre jobban megsínylette a nehéz vacsorákat. Borzasztó álmai voltak tőle, hajléktalanokról, zoknikról, sőt néha még elromlott mosógépekről is, másnap alig tudott lelket verni magába a munkához. Ám ezt nem merte megmondani Lenkének, majd egyszer, de ma nem, mert más dolog az igazság, és más az igazság bevallása. Szép dolog az őszinteség, de nem születésnapokon. Lenke, a felesége, szépen kiöltözve, kifestve várta. Haja is frissen festve, nemrég jött a fodrásztól és a kozmetikustól. Az asztal megterítve, a rózsának egy hosszú váza kikészítve. Kovács gondosan letörölte a cipőjét, mielőtt belépett a házba, ma igazán nem akart veszekedést a rendetlensége miatt, hátulról halkan megközelítette a rántást kavargató feleségét és hirtelen indíttatásból egy csókot nyomott az asszony feje búbjára. Lenke meglepetten fordult hátra, meglátta a férje kezében a cipőfűzővel összekötött, láthatóan frissen szedett csokrot, majd elhomályosodó szemmel ölelte át Lászlót. - Milyen kedves vagy! - súgta - Éppen, mint fiatal korunkban! - Isten éltessen, kedves feleségem! - karolta át Kovács a feleségét, maga is el-csodálkozva hirtelen érzelemkitörésén. Lenke gyorsan kicserélte a vázát egy öblösebbre és a virágot az étkezőasztal közepére helyezte, hogy vacsora alatt gyönyörködhessen benne. László teljesen meghatódott felesége elérzékenyülésén. Vacsora után jóllakottan köszönte meg a finom étket, és így sóhajtott: - Bárcsak többször lenne születésnapod! - Te kis csacsi - simogatta meg Lenke a férje pocakját. - Ha akarod, minden nap főzök neked csülkösbablevest káposztás cvekedlivel. Kovács László mosógépszerelő, aki már előre félt az előtte álló éjszaka borzalmaitól, ami a sok nehéz étel után várt rá, semmit sem mert szólni. Meg kéne magyaráznia, hogy nem a vacsorára vágyik többször, hanem a meghitt hangulatra, de most nem lehet. Mert más dolog az igazság, és más az igazság bevallása. Szép dolog az őszinteség, de nem születésnapokon. Majd ha elmúlik a születésnap, talán vesz Lenkének egy szál piros rózsát... 20 Chernobil szennyezett a csend megállt a környék szörnyu dolgot rejt sivár, baljóslatú kép a sérültek testében lelkében szörnyu a vád Chernobili gyereknek a betegség az egyetlen társ a robbanást, a sikolyt a balesetet, a halált mindent egy helyre zárt a hatalmas betonszarkofág 21 Chernobil, monda vagy hőstett A Kína Szindróma óvó feltétel! Bár ez a fogalom nem mond eleget, Lapp Ralph fizikus e kifejezéssel. A chernobili csapás bizonyító tétet! Ugye nevetséges az, ember átfúr, Olvasztó atom-sugárzássali tétele a Földgolyót. Lesz-e élet amint tú'r, ( tour ,) s radioaktiv szennyet bocsát le? Ahogy radioaktiv felhő fertőz, sugara öl közel, messze - távol is, amint állam, hatását titkon mellőz, száll határt át s bolygónkra telepszik. Mind ezalatt hősnek nincs tudomása, áldozza életét hamis terveknek, s ami küzdet, gonosz titkolása, míg helyes megoldások kevesellnek. Feddés megy erre-arra, hogy lett kudarc! Hol van az együtt működő akarás? Legyen beismerés a megosztó harc! Tudományért a hőstett, monda-mondás! 22 Rózsás történet A rózsa szépsége mint táguló világ Eszménye tudásnak Odaadásnak, hívásnak Mély kút vagy Tömör szikla vár Dimenzió kapu Lélek a bárkán A rózsa szépsége a kibomló virág A virág szépsége hervadó S ha nincs is bolygó Sorsod-adta baj és bú nélkül Ahogy rózsa sincs tövis nélkül Elringat mégis a szédítő bűbáj Fűszeres mint éji ábránd Segítőt hívsz a megoldásra Enyhet hozót az érző kínra A sűrű bíborszín pírra Mely vörös foltot hagyna A patyolat vásznán Ha édes órán Rózsák közé fúrnád orrod Szaglászva nektár fuvallatot És a vágyat Mit kedvesed hozott Aztán csak mélázol csöndben Nem szúr és nem is csöppen Mégis fájón megsebez Valahány éned megremeg Ha rágondolsz arra nyárra Sorsod-adta búra, nászra S az illatos virágra Az első rózsaszálra 23 Egy szál rózsa Tegnap este Megmentettelek. A fagy elvette Összes testvéredet. Amit én rádbizok Nagyon fontos nekem! Rózsaszál vidd-vidd Az üzenetem! Beszéljél helyettem Mond el, Hogyan érzek. Súgjál és mesélj Illattal kísértsed. Neki adlak téged Meg ne szúrd Szép kezét! Amíg téged hallgat, Én nézem a szemét. 24 Meggy-piros rózsa Ó meggy-piros rózsa, Frissen nyíló májusi: Ó édes illat s dallam, A szerelem bódítói. Ön vonzó, előkelő, ó árasztó a szeretet; A viszon érzés illő, Vágyó szív kereslet. Oceánt forraló vágy, Kerít elérni kegyed, Nem létezik oly gát Mi fékezne engemet Kötelezettség, igen, Izzó sóhaja párolgat, Szárít a tenger-vízen, A szomorú vágyamat.