Sziasztok! A januári pályázat témája (Anisse-nek köszönhetően) Rózsa és Chernobil volt. 11 fő szavazott -( jó lenne ha máskor többen szavaznának, hiszen 58 fős a lista....) Első lett Bodó Csiba Gizella - Születésnap (2) öt szavazattal. Az utóbbi fél évben ez volt az első próza, ami végre nyert! Gratulálunk! Nyereménye: Will L. Garver: A fehér piramis c. kötete. Második 4 szavazattal Angyalosi Éva - Mikor rózsa voltam (13-as), harmadik 3 szavazattal Csatlós András - Egy szál rózsa (23-as) A nyertes mű: Születésnap Kilépett az egész napon át villanó neoncsövekkel világított irodából a novemberi utcára. Hideg, dühödt szél csapódott arcába. November szomorúságom hónapja - morogta magában. Vége lesz annak valaha, hogy e hónapot ne depressziósan élje túl? A Vörösmarty tér is savanyú-szürkének tűnt mint a túlkoros kovászos uborka. A szél kegyetlen volt, kabát alá furakodott, hajat cibált, reklám-táblákat döngetett, ahogy végig-vágtatott, de Ő úgy fúrta magát előre benne, mint kit egyáltalán nem érdekel ez a dühöngés. S nem is érdekelte. A november csak egy hónap, a szél az csak szél. A hónap majd elmúlik, a szél is reggelre, vagy későbbre elcsendesedik, de Ő tizenkét esztendeje ballag egyedül haza munka után, tudva, hogy nem várja senki, nem szükséges meleg vacsorát készíteni, ha nem akar, nem fontos szépen teríteni, pedig szerette az egyszerű ételt is megtisztelni ízléses körítéssel, de csak társa kedvére. - Magamnak vajon miért nem vagyok fontos - villantotta fel nagyritkán a kérdést? Talán nem is ez volt az ok, hanem hogy nincs kinek elmondani mi történt a nap folyamán, forralt bort szürcsölni, s fokhagymás pirítós illatával megtölteni a konyhát a hideg estében, s úgy hallgatni meg a másikat is. A Váci utca felé indult. Ott ilyen irgalmatlan időben is áll a virágos kis asztalkája, rajta két-három vödörben virággal. A Váci utca sarkához ért, a virágárus még hősiesen kitartott, s mintha számára tartogatta volna - a némi védelembe állított tartóban -a hosszú, egyenes szárú borvörös rózsák dacoltak a széllel. - Tizenkét szálat kérek - mondta hangosabban, hogy a szél ne nyomja vissza a szavakat. - Ez éppen annyi - válaszolt a férfi látható örömmel, hogy akkor végzett is mára, s nem kell tovább kereszt-szélben állnia. Először fejjel lefelé állítva, majd magához ölelve a csokrot elindult az Erzsébet híd felé. A templom előtt átballagott a túlsó oldalra, s felkanyarodott a hídra. Prémes csuklyáját arcába húzta, mert itt még erősebb volt a szél-száguldás, s mert szeméből megeredtek a könnyek. A gyér forgalmú estében ezt ugyan nem sokan látták volna, de szemérmesen nem is kívánta, hogy lássák. Egy-két mindenre elszánt bátorkodott csak gyalogosan átmenni a hídon, hisz majd lesodorta az embert az elemi erő. A híd közepén állt meg. A papírt azonnal elkapta a szél és diadalittasan repítette a víz felett világgá, ahogy enyhített a szárakon szorosan megtekert szorításon. Még bőségesebben indultak el a könnyei is, ahogy az első szál rózsát elbocsátotta: - Induljatok el Bajára! Bajára, ahol Erzsébet megszülte Őt. Ahol a sugovicai szél megérintette, ahol pólyástól vízbe ejtették - s ez volt igazi keresztelője, s a Duna a keresztszülője, a vontató hajó a bölcsője, ami esténként elringatta. Ahol legelső gyermekkori élményei születtek az ártéri csalitosban, ahol beléivódott a bográcsban lassú tűzön, lustán rottyanó, arany-pirosan sűrű, - sehol máshol nem olyan jól elkészített - bajai halászlé illata. Ahol álmait dédelgette, hogy egyszer majd ha nagy lesz tengerre száll, - mint családjának jó néhány tagja, - s szabad lesz mint a madár. Aztán csak a keresztvíz frissessége, a halászlé illata marad és az élet visz másfelé mint a folyó sodrata, mint a szél kavargása egy szál rózsát, még ha erős is valaki, mint Ő volt. Mert lelkében erős volt, de a szíve lágyabb volt mint arcának barázdás, kemény tengerész vonásai, s tette amit a sors neki szánt, s ami semmiben nem egyezett dunai álmodozásainak képeivel. A "bevégeztetett" és a "születésnapja" között mindössze két tucat óra volt a "köztes idő" - nyomta meg szívét ez a gondolat, miközben a szél elkapta a második és harmadik szál rózsát is, - menjetek - keressétek Őt. Köszöntsétek a nevemben. Repültek a rózsák, ki messzebb, ki közelebb ért vízre. Vitték az üzenetet nagy sebességgel - szél és víz. - Ússzatok a Duna hullámain. Ússzatok az emlékek a szeretet hullámain tudni fogja, hogy én küldöm őket. Arcára dermedt könnyekkel elengedte az utolsó, a tizenkettedik virágot is. Úgy érezte, ezzel elengedte Őt is. Elengedte az emlékek fájdalmát is. Minden szál rózsával elküldött valamit azzal, hogy a szél hátára helyezte a szerelem rózsáit, a vér-virágait, a fájdalom, az emlékezés születésnapi rózsáit. Születés és halál. Vagy halál és születés? Boldog születésnapot - valahol! - suttogta - a szél visszafüttyentett neki - elmosolyodott. A mosolyt is küldöm - Ünnepedre. 01Szilágyi József - Chernobil rózsája 02Bodó Csiba Gizella - Születésnap 03Csatlós András - Sárga rózsa 04Geisz László - Minden rózsa másnak nyílik 05Nagy Erzsébet - Chernobil 06Bíró Pál Tibor - Béke poraikra 07Kovács György - Szerelem tüze 08Mimangi - A virág mindig megigéz 09Kovács József Tibor - Lenin rózsája 10Csatlós András - Száz szál vörös rózsa 11Simon Roland - A zokogó szépség 12Viemann László - Egy rózsa 13Angyalosi Éva - Mikor rózsa voltam 14Fazekas Margit - Szivárvány színeiben pompázva 15Bodó Csiba Gizella - két szál rózsa közt 16Bíró Pál Tibor - Májusi hóesés 17Geisz László - Chernobil 18Nagy Erzsébet - Rózsák között 19Halmosné Rácz Katalin - Antirózsa 20Simon Roland - Chernobil 21Viemann László - Chernobil - monda vagy hőstett 22Angyalosi Éva - Rózsás történet 23Csatlós András - Egy szál rózsa 24Bodó Csiba Gizella - Születésnap(2) 25Viemann László - Meggypiros rózsa