verslista@tar.hu verslista@tar.hu Sziasztok! A februári pályázatot küldöm szavazásra. A két téma a révész és a maskara volt. A szavazási cím verslista@tar.hu. A határidő fáprilis 2 éjfél! Három szavazatot kérünk:) Ne feledjétek, a szavazáscím megváltozott: verslista@tar.hu Szavazzatok! 01 A révész a csalódás kegyetlen szuronyos katonái a tópartig kergetnek rohamukat nehéz állni hívogat a révész bólogat a sajka öt ezüstért átvisz a túlsó partra kérges tenyerében szelíd angyalok táncolnak szépen éneklik a dalod kibomlik a kötél szabad a csónak ujjong a sötét vendéget fogad integet a stég búcsú hullám oszlopához ér vigaszt talál kavics süllyed az álom vízébe iszap süveg surujébe réved köd ül a tájon kérdeznéd, hol vagy a lélekveszto válaszol már itt az igazi part 02 A Révész ladikján Ahogy sodort a víz – veszendő már a lélek – egyszerre rémített és hívott az enyészet nincs többé visszaút, hiába tétováznék a túlpart már közel, mert véget ért a játék lehettem volna jobb, tehettem volna szépet, de késő most a bánat, csak ennyi volt az élet mit elmulasztottam, már soha vissza nem tér s a hátralévő jussom a tenyeremben elfér nyújtom az obulust - ez volt az örököm – íme a fizetséged Kharón – köszönöm. 03 Farsanghagyó Köszönj rám Énem, ha maskarákat látok! Körülöttem csak busó táncot járók; tavaszra ébreszt fel majd az újabb nappal, felejtve a telet parázs-csillagokkal... Arctalan révész bólint lelkedet kérve. Ha nem térhetsz vissza a túlpartra érve, vajon érdekes, hogy mi vár majd a máslét terébe belépve? Játszd te is a másét, hogyha már magad a tükörben meguntad! A Vad szíved mélyén vicsorogva szunnyad; minek öltözöl, ha csak feszengsz benne? A tiszta forrásért a bels?d tedd rendbe! Köszönj rám Énem, ha maskarában járok! Mert magamban bent csak Istenre találok... 04 Útvesztő Idők révésze maskarába öltözött, lapuló létnek foghíjas zátonyán, segítségért kiált a ködös végtelenbe, ahonnan csobbanásból hatalmas a hiány; Útban a segítség, reméli remegve, tutaját az űr emészti epedezve, míg katlanokban forrtyog az élet múlása, sikolyt nem értő vadak tombolása. Áll a mindenség most atomba folytva, kellő hókuszok, pókuszok formájában, festik az ördögöt a magas falakra, míg végtelenbe zuhan a világ élők sóhajára. 05 Velencei maskara Itt vala az ideje farsangnak Ezerarcú rút maskaráknak. Álarcosbálba ök invitálnak Hü vendégeit gondoláknak Épp Velencébe hivogatnak Most van ott ideje a bálnak Lön sokasága a dámáknak Hóditó maskarás lovagnak Felélednek történelmi idök a szép maskarák tündöklök elsöbálozók,mily fényüzök Álarc leple alatt a flörtölök A táncpalota sok titkot rejt Parketten jö ficsur,cselt ejt Álarc mögött széplányt sejt Leánnyal boldog táncot lejt Tánc végén hát csókot csen Ahol szép lány megszeppen Majd a csendben ö ellibben Dalia meg padlóra csüccsen Álarc mögött csábitó a csók S leányka ajkáról jött e bók Az úr hoppon maradt bálba velencei álarcos maskarába 06 A beteg és a révész csoszog a remény koszlott papucsával lassan az ablakhoz ér valaki hív, távolból csalogat gyógyszerek, injekciók csipogó-villogó muszerek a remény novért hívott kék falak félelemtol reszketnek furcsa titkot rejt a macskaköves utca kórteremi csend kiszökött a szabadba sötét kalap alól zsarát szemek a folyóparton várakozik a révész csilingeljen az érme kérges tenyeremben átviszlek, csak kérj meg meggyógyulsz szépen futva búcsúz a stég csobogva úszik a sajka mennyei útra kél viszi a lelket a túlsó partra 07 Álmodoztam Elmúlt a farsang el el el - kinek használt kinek nem nekem használt neked nem én táncoltam te meg nem! Táncoltam a keringőre mosolyogtam a szemébe megláttam a tükörképem zavaromban - lábára léptem. Felsikoltott: jaj jaj jaj! Elpirultam - ez nagy baj? Nem vagyok én pillesúlyú ettől lennél te szomorú? Elmúlt a farsang és a tánc be szép volt a maskarám Szépek Szépe lett a nevem elnyertem az első helyet. Elmúlt a farsang el el el - én táncoltam te meg nem álmodoztam te meg nem nekem jó volt neked nem! Jön még farsang s áll a bál bohóc lesz a maskarám te hinted majd rám a port csinálunk majd dáridót! 08 RÉVÉSZ, MASKARA Révész: híd lehet két part között. Maskara: fal lehet két szív között. Én lelkem, álarcod levetve, légy híd! ... És amit tudsz, de nem érted: hidd! 09 Isten-ívr?l Minden arcon álarc, Minden élet színdarab. Vonyítanak a farkasok: - Meghal, aki kint marad! Lélekt?l lélekig nem vezet út; névtelen segít?k kopott ösvényét halott korokból ismerem. Minden álarc arcél, Elsodor a forgatag. Majd megt?rt, kóbor hiénák nyalogatják csontodat. Létedt?l létedig foszlott kötel-félem, és alattad hangos tömeg: - Mindegy csak vér legyen! A révészt a pénzt zsebre vágja, a halálból az élet szavára hangolja fel megnyúlt húrjaid, és lélegzed a zene bugyrait... 10 Micsoda madárijesztő! A lány, aki Kevinnel és barátnőjével jött a bulira, nem volt szép. Nem, ez így nem pontos – gondolta magában Gregory – a lány, aki Gillynek mutatkozott be, a legrondább lány, akit életemben láttam. Micsoda madárijesztő! – ez volt az első gondolata, amikor megpillantotta - apám szívrohamot kapna, ha végigmennék egy ilyennel az utcán. Persze apa megszállottja a szépségnek, mama még most, a negyvenes évei közepén is a megye legszebb asszonya. De ez a lány! – Greg megnézte magának alaposabban a jövevényt, és másodszor is ugyanarra a megállapításra jutott. Igazi madárijesztő. A keskeny kis arc a sűrű, busa szemöldökkel, alatta a mélyen ülő szemekkel, az óvatos fintorra húzott hegyes orr, az a vékony, de nem karcsú, inkább nyakigláb termet, lötyögősen bő nadrág, a fekete zakó a vállára dobva kicsit ferdén, és még a csúcsos fekete kalap is az összhatást emeli. Tényleg, nem tudott volna valami mást felhúzni ez az ostoba… Greg belenézett a lány szemébe, és a vidám csillanástól, amit ott látott, kicsit hátrahőkölt. Hiszen ez az öltözék szándékosan hangsúlyozza a madárijesztőt! Ennek a lánynak van humora! Gregoryt érdekelni kezdte a dolog. Körülnézett a teremben, a számtalan hófehér váll és közszemlére tett dagadó mell kínálatán, gyönyörű hajak, gyönyörű arcok, ruhák, alakok, szépséges nők, de ahogy a vicc mondja, őket is unja valaki. Gregnek már csömörig elege volt a szépségből és a külsőségekből. Igen, ez a lány ronda, de talán van benne valami érdekes. Odasétált hozzá, és közben azon tűnődött, hogyan tudná elkezdeni a beszélgetést vele. Ennek a lánynak nem mondhatja a szokásos rizsát, hogy milyen gyönyörű vagy, még sosem láttam hozzád hasonló szépséget, egyrészt, mert ekkorát még ő sem tud hazudni, másrészt mert valószínűleg csúfolódásnak venné és világgá szaladna. Bár nem tűnik gyávának egy csöppet sem, inkább harcos típus, legalábbis amit az a ruha… Gregory nem tudott szabadulni a madárijesztő ruha ötletétől. Jókora bátorság kell ahhoz, hogy valaki, aki így néz ki, madárijesztőnek maszkírozza magát. Bátorság, humor, önirónia. Hirtelen odafordult a lányhoz, és még mielőtt végiggondolhatta volna, kiszaladt a száján a kérdés: - A sárga téglán jöttél? A lány fölnézett rá a széles karimájú kalap alól azokkal a hihetetlenül mély fekete szemekkel, és komolyan bólintott. – Mindig. Aztán alaposan végignézte Greget a talpától a feje búbjáig, elidőzött egy kicsit a pecsétgyűrűvel ékesített kezén, meg a gyémánt nyakkendőtűn, és finom mosollyal vágott vissza. – Úgy vélem, előtted meg ott gurult a piros szőnyeg. Greg zavarba jött egy pillanatra. Ez igaz. Előtte mindig ott gurult a piros szőnyeg, nehogy a sárba lépjen, de most így szembetalálkozva a mondattal, durvának tűnt. Persze amit ő mondott, az se volt éppen kedves, és a lány tökéletesen megértette. Tulajdonképpen már előbb megértette, mielőtt kimondta. No lám! Nemcsak humora van, esze is. – Jössz táncolni? – ma este csupa olyat kérdez, amit nem is akar, csak úgy kiszalad a száján, de most már késő visszaszívni. Meg igazából nem is akarja. De a lány meghallotta a pillanatnyi habozást. – Ha igazán ezt kívánja felség, csak nyújtsa a karját! – mély bókot csinált, és a szeme szikrákat szórt a visszafojtott nevetéstől. És az a nevetés egész este ki nem hunyt a szeméből. Kérdésre kérdés, sziporkára sziporka, és Gregory azon vette észre magát, hogy egyre-másra alulmaradt a szócsatában, gúnyos kérdésekre szatirikus feleleteket kapott, kemény kérdésekre gyilkos válaszokat, egy lépéssel se jutott közelebb a lány megismeréséhez, de kezdte megutálni önmagát, kezdett elege lenni Gregory Anwieldből, a gazdag, elkényeztetett szépfiúból, aki még egy madárijesztővel se képes szót érteni. Amikor egy pillanatra elhallgatott a zene, körülnézett a teremben, mindenünnen értetlen tekintetek meredtek rá, barátnők és barátok, csinosnál csinosabb, szebbnél szebb lányok, iskola- és csapattársak, csupa tökéletes ember, akik nem értették, mi lelte, hogy úgy lecövekelt ennél a … Fölnézett a lány kalapjára, és magában megállapította, hogy egy kis szalma kellene még a fülénél, csak pár szál. – Leesett útközben – mondta Gilly – és Greg most már tényleg nem tudta, hogy ki is mondta amit akart, vagy a lány olvas a gondolataiban. Aztán újra megszólalt a zene, és a körhinta csak forgott, forgott megállíthatatlanul tovább. Egészen addig, amíg a hajnal első fényei be nem vetődtek az ablakon, elhalványítva a csillárok világosságát. A nappali fényben a sok csillogó ruha és ékszer olyan valószínűtlennek tűnt, mint egy díszlet valami operettből, és a szereplők is mintha mindjárt dalra fakadnának. Csak az a fekete kabátos lány látszott valódinak és elevennek, aki most megállt előtte, és egy kis szomorúsággal a hangjában mondta. – Mennem kell. – Hová? – micsoda hülye kérdés, de hát egész este ilyeneket tett fel, mért pont most lenne egy értelmes kérdése. – Vissza a sárga téglán – mondta a lány, és már megint ott volt a mosoly az arcán, de most nem tűnt olyan őszintének. És Greg tudta, hogy nem engedheti el ilyen egyszerűen. Valamit mondania kell, de a gondolatok ma valahogy nem akartak mondattá alakulni a fejében. Aztán mégis megszólalt, de a szavak ezúttal is maguktól gurultak elő a szívéből, mint dobozból a gyöngyök, egyenként, csillogóan. – Tudod, kit szerettem legjobban az Óz-ból? S a lány csodálkozó tekintete láttán ő is elmosolyodott. - A madárijesztőt! S ahogy Gilly szemei felszikráztak az örömtől, már egyáltalán nem hasonlított madárijesztőhöz, csak egy fura jelmezbe bújt lány volt, rengeteg ésszel és humorral a fejében és egy kis tehetetlen vágyakozással mindaz után, ami sohasem lehet. De talán apának nincs is igaza, és mégsem a szépség a legfontosabb, tűnődött Gregory, ahogy a távolodó fekete kabát után nézett. És észre sem vette a mosolyt, amely a szája szélén játszott, ahogy mormolta magának : - Micsoda kis madárijesztő! 11 Brazil Karnevál Óh,te napfényes Brazilia Te fenséges Copacabana Szines, farsangi maskara S több ezer táncos dáma Büvöl el ütemes szamba Minden évben februárba Egy egész világ csodálja szebbnél-szebb maskara Öltözteti a táncost gálába Ritmusos salsát jár párba Magával ragad a szamba S doboknak pergö hangja Dámát büvöl álarcos dalia Arcát fedi büvös maszkja Igazi énjét elrejti maskara Forrong a barazil éjszaka Lovagot csábit szép dáma Ritmusos,forró tánca,bája Hü daliát magával ragadja S végén csókját megkapja Lassan csendesül szamba Táncosnak lehull maszkja Elfáradt a dáma s lovagja Almot szö egymás karjába Porba hullt a sok mascara 12 Elefántember vidáman fütyül a vonat a nyüzsgo állomásba pihennek a vas lovak leszállnak az utasok oltalmaz a zsák le ne szedd mindenki bánt ne állj meg, menj bámész tekintet arcokat gyujt fura alak rejteget talán egy súlyos bunt a belso félelem szigorú bíróság az ismeretlen a vádlottak padján a felbolydult tömeg egy falat épít köré vajon mit rejteget letépik fejfedojét koppan a kalapács a társadalom kemény formára szabott asztalán kirekesztés, közli ítéletét 13 Az öreg révész Eljött újra a révész csendben Sok csillagos éjnek leple alatt Állott meg az élök kapujában Minek ajtaja félig vala nyitott Kisanditott ott nagy kegyesen Invitálta a várókat türelmesen Van még üres hely ladikomba Csak tessék belépni világomba Sok balga nép már ott topogott De itten a rohanó idö megállott E hajót még senki sem késte le S nem küldtek vissza senkit se Legfeljebb a révész újból hajóz Ura ö dolgának Holtak tengerén S tudja,hogy örök vizeken evez utasaival ott ö sosem versenyez s mire megvirrad a korai hajnal a révész is megpihen csónakkal célba ért ö az elfáradt utasaival s örök vizeken kötött ki hajóval