Sziasztok! Az áprilisi pályázatot küldöm szavazásra. A két téma a türelmetlen és József Attila volt. A szavazási cím szavazas@verslista.hu. A határidő május 30 éjfél! Három szavazatot kérünk:) Ne feledjétek, a szavazáscím visszaváltozott: szavazas@verslista.hu Szavazzatok! 01 KETTEN VÉGIG Szem rezgő pillái alatt csillogás, Szilaj,lobogó szeretet fényei. Eleven szerelem feszül, ragyogás. Menekülj, ha rettegsz megérinteni! Életünk nem lesz csodaszép lobogás, Minket is gond fog majd szétfeszíteni. Eleven szivünk egymásért dobogás, Ez fog majd bennünket összetartani! Gyakran lesz majd ajtónkon kopogás, Nagyon rossz híreket is fognak hozni. Ezek a percek lesznek megpróbáltatás. Túlélni sok-sok borzasztó kílódást. Életünket jó irányba folyatni. Együtt maradni, ez lesz majd a csodás! Türelmetlen percek óráknak tűnnek majd, De mindezt szeretettel kell megélni! 02 Türelmetlen ember lettem Várni soha nem szerettem, Mások vigadnak helyettem, Türelmetlen ember lettem. Tűrtem, amíg megtehettem, Bár el soha nem feledtem, Kik törtek pálcát felettem. Eddig tűrtem, türelemmel, Élet elszaladt mellettem, Mára már megöregedtem. 03 Emlékezés József Attilára Anyja szerelmén csüngő gyermek Anyát keres minden asszonyban. Lángra gyúló zsenge férfilelkét Beleöli e két szóba. Anya, haza. Csak két szó, Amiért élni érdemes. Milyen szegény az, Kinek sorsa anya nélkül való S hazát keres. Emlékei, ha múltba szállnak Megpihenve a mosókonyha kövén. Anyját látja boldognak, Ahogy suhog rajta a tiszta kötény. A város peremén más az élet. Kegyetlen annak, ki jobbhoz szokott. Érzem mit érzett, megértem őt. Mert nekem is hasonló Sors jutott. 04 Egybekeltek Félek, rettegek, belül feszít. Már nincs jövő képem, csak a múlt édes medreit látom szépnek azokba kapaszkodom, mint gyermek sírva anyja jószagú kezébe. Sorsom a magány, vagy kikopok a világból, mert itt topog az ajtó mögött állva lesben, hogy velem örök nászra keljen? Érzem a ritmust, de nem számolom, szánalom vagy fájdalom, csak félem a halált, pedig hitem, hogy nincs Idő, mely elveszítsen. Isten itt van bennem, talán ő dobol, hívna vissza magamba, hogy égő bokor legyek újra a végtelenbe lépve? József vagy, de nem Attila mégsem! Csak egy út visz, a társad már veled, és egy új élet hajnala a lelketek. A szavak fájnak, sebet tépnek, de beforr, míg egymás szemébe mosolyogva visszatértek... 05 József Attila helyett Egy hideg, nehéz költeményt dobok Istenem eléd. Csak mi vagyunk, a Föld s az Ég, most mondd meg: vétettem én? Az én hullám kellett néked, amikor jobban égtem, mint a tűz, a te Napod. Mondd meg: jó helyen vagyok? Árnyékot, lásd, így sem vetek, csillag írja versemet. Sokkal szebben ragyoghat az a szegénynek, mint a Nap. 06 Keserű kalács Varga Viktória főzte az este leáztatott sonkát, mosta a tojásokat. Nagy nap a mai, sok szempontból is. Ritkán esik a Húsvét szombatja április tizenkilencedikére, amikor megesküdtek Erdős Gáspárral. A mai nap tizenöt éves évforduló. Ezen kívül nyolcadikos lányának ma jön bemutatkozni első udvarlója. Az asszony nagyon izgult, hogyan kell viselkedni ilyenkor egy anyának. Hatodikos fiát is rábeszélte, ne zavarja nővérét, amíg itt lesz Bence, hagyja őket beszélgetni nyugodtan. Zoltán megígérte, úgy lesz. Vanda úgy tett, mint aki nem izgatott. Nézték a tévét apjukkal. Viktória még csak harmickét éves volt, de már testi betegségek sora miatt rokkantnyugdíjas, Nehezen, lassan ment a munka, pedig nagyon igyekezett. Férje három évvel volt idősebb. Korán házasodtak, de a nehéz életük ellenére sohasem bántak meg semmit. Anyagilag is, családi problémák miatt is küzdelmes évek követték egymást. Most, a kamasz gyerekekkel Bizony nem lett könnyebb. Az anya megpróbált szép emlékeket felidézni, például egyetlen nyaralásukat, ami a sok gond ellenére széppé sikeredett, megérte a belefektetett munka. Szerelmes kislánya kisbabakorára gondolt, amikor olyan boldogok voltak Pontban fél kettőkor kijött a család a konyhába, becsalták anyát, és fülig érő szájjal átadták ajándékaikat AZ évforduló percében. - Nyuszika, legyetek boldogok még ezer évig együtt – mondta Vanda, és odaadta kis csomagját, egy szép gyertyát. - Anya, sok boldogságot! – köszöntötte Zolika. Ő saját készítésű repülőgépet adott, nagyon szép volt! - Mamuska, éljünk sokáig együtt – ölelte meg szűkszavú párja, akitől egy garnitúrát kapott, egy kék kvarcórát hozzáillő tollal. Könnyezve karolta át családját, és átadta apának az ő ajándékát, egy töltőtoll, golyóstoll, és rotring ceruza-készletet. Nagyon boldog volt. Érezte, ezt a napot soha nem felejti el, amíg csak él. Nehezére esett visszamenni a konyhába, elüldögélt egy kicsit. Azután a megfőtt sonkát kivette a léből, óvatosan alufóliába csomagolva tányérra tette, ki ne száradjon. A főzőlébe beleeresztgette a tojásokat, s míg felforrt a víz, megmosta a kolbászt. Tíz perc főlés után kiszedegette a tojásokat, megtörölgette szalvétával egyenként, majd mehetett a fazékba a kolbász negyed órára. A vöröshagymahéj levében főtt barna tojások már tegnap elkészültek a locsolkodóknak. Az ebéden rég túl voltak, csak spenót volt. Elkezdte szeletelni a kalácsot, volt édes is, „ sós „ is, mosolygott, mert a gyerekek azt hitték, igazán sós a „ nem édes „ kalács. Egyszer csak ott állt anyósa az ajtóban, köszönt… Mi történhetett? Hiszen most készültek bemenni hozzá a kórházba, a szívével van most baj. Csak húsvétra engedték haza? Végleg nem lehet, hiszen súlyos az állapota…Jaj, Istenem… - csókolom, anyuka! Hazaengedték? Mért nem telefonált, hogy menjünk magáért? Hívott taxit? Üljön le hamar… - Hazajöttem, kislányom, mer egész éjjel beszél a mellettem fekvő, mindenki mindig rólam beszél, és nem aludtam egy szemet se, itt maradhatok? - Persze, anyuka, mindjárt készítem Zoli ágyát, és fele szekrényét, ők meglesznek Vandával egy szobában, majd Zoli a földön alszik. Be tetszett jönni a kulcsával? - Igen, kislányom, nem akartam csengetni. Akkor fel is veszem a hálóingemet, jó? - Persze, anyuka. Hogy van? Itt vannak a gyógyszerek? Ebédelni tetszett már? - Nem kell semmi, Viktória, csak lefekszem. Amikor anyósa percek alatt elaludt, az asszony bement családjához, elmondta, hogy mi történt. Olyat kért párjától, hogy még maga is megdöbbent rajta: - Apus, kérlek, nézzük meg gyorsan titokban mama táskáját, van-e zárójelentés, vannak-e gyógyszerei, mert nagyon rosszat sejtek. - Jó, nézzük meg, mert én is félek, mi történhetett… A zárójelentésben többek között az állt, hogy mama saját felelősségére jött haza, de hála Istennek , a gyógyszerek meg voltak. Nagyon féltek, nehogy infarktust kapjon. Végezték tovább a Húsvéti munkálatokat gépiesen, azután megérkezett Vanda barátja, Bence. Kínálták édes és sós rágcsálnivalóval, üdítővel, azután hagyták őket kettesben izgatottan a lányszobában. A sors még kegyes volt hozzájuk, a gyerekek nagy szerelemben váltak el, randevút megbeszélve. Az egyik félelmen tehát túlestek. A konyhában beszélgettek, amikor mama hirtelen kirontott, és soha nem látott haraggal rájuk ordított, hogy őróla ne beszéljenek, főleg rosszakat, mert a lányához nem mehet, azok új házasok, és terhes is, akkor haza megy . Kést ragadott, és ráripakodott Vandára, hogy ne hazudozzon, őt is ugyanúgy szereti, mint másik két unokáját a lányánál. Nagy nehezen és halára rémülve bekísérték a nagyszobába, nyugtatgatták, hogy félreértette, ilyesmiről szó sem volt, nézzenek inkább tévét. Lassan ráállt, és lefeküdt a franciaágyra, mellé a fia, lábtól a gyerekek, Viktória a fotelba ült. Lopva állandóan anyósát leste, hiszen mert depresszióval is kezelték, látta már sokszor, mi az a paranoid skizofrénia. Iszonyúan rettegett. Hogyan fognak aludni ebben a félelemben…mama furcsán kapirgálta az ágyat, szeme idegenül homályos tekintettel nézett, arca ismeretlen kifejezést öltött. Hirtelen felült, és azt mondta, ez a sütemény meg van mérgezve, ő náluk nem eszik többet egy falatot sem. Megint megnyugtatták, könyörögtek, hogy az üres lakásba ne menjen haza betegen, Húsvétkor. Elmesélte, hogy milyen volt, amikor becsípődött a dereka, de hiszen sosem volt ilyen, Viktória dereka szokott becsípődni, most is majd-leszakadt. Csak most ne csípődjön be, csak most ne- imádkozott. Sajnos Vandán és rajta kis piros kiütések jöttek ki sorra, viszkettek nagyon, magas lázzal elmentek az ügyeletre. Rózsahimlő. Mire hazaértek, Zoli összehányta az ágyat, ki kellett takarítani. Mi jöhet még, édes Istenem, mi jöhet még? Síri csendben nézték a tévét, de nemigen tudták, mit látnak. Egyszerre csak felült mama megint, elővette a gyógyszeres zacskót, s láttuk, meghalt apósom orvosságai is benne vannak. Mama a prosztatagyógyszereket is be akarta venni, alig tudták lebeszélni, azután feje alá tette a zacskót. Megint mesélni kezdte, hogy lányának hogyan ment el a kisbabája, pedig ez nem történt meg, Gáspárék kisbabája ment el. Megmutatta, hogy neki még most is szép melle van, és nem is tudja, miért nem vált el tatától, pedig valójában nagyon szépen éltek tata haláláig. Ott a gyerekek előtt a végtelenül szemérmes anyuka kúpot akart feltenni magának. A drága mama teljesen kifordult önmagából. Hirtelen felállt, és kiabálni kezdett,hogy Géza azonnal menjen ki innen, ( szegény nagybeteg Géza régen meghalt szomszédunk volt ) mert a szanatóriumban is az ő melleit nézte, és ki ez a sok ember itt, akik mind őrá kiabálnak, hogy tegye fel a lábát, vegye le a lábát, – mama kedves, nincs itt senki, halálos csendben nézzük öten a tévét halkan, be van zárva az ajtó, jöjjön, nézzük meg, a lépcsőházban sincsen senki – mert leszaladtak a lépcsőn – de hát a szomszédokban is csend van – át tudnak jönni a falon Haza akart menni mindenáron, zavaros tekintettel, szorongatva a gyógyszeres zacskót. Ekkor érezte Viktória, lépni kell. Egyedül lakásában nem maradhat, egyébként is bútorokat akart az ajtó elé tologatni, mert kintről is figyelik. Lányához nem megy. Fiáéknál nem akar maradni. Mentőt kell hívni. A mentősöket alig lehetett meggyőzni, hogy nagy a baj. Viktória felhívta telefonon az őt kezelő pszichiátert, hogy mi a teendő. Az adjunktus megnyugtatta, Húsvét vasárnap délelőtt bemegy a kórházba, megvizsgálja. Az ügyeletes orvos is nehezen vette észre a bajt. Végtelenül kimerülten hagyták ott szegény mamát. Mire hazaértek, aranyos gyerekeik csodás húsvéti hidegtál – vacsorával várták őket. A beteg, nyugtalan éjszaka után nem voltak képesek reggelizni. Indulni kellett amúgy is a kórházba. Paranoid skizofrénia, üldöztetéses téveszme. Nos, így lett ezen a tizenötödik Húsvéton keserű a kalács. 07 A sors hullámvasútja Volt az úgy, hogy kétes ígéreteidben megfürödve, helyetted is hittem a tavaszt, és volt, hogy amikor új hajnal ébresztett, különös kegyetlenséggel sértette fel álmaim törékeny szövetét. Volt az úgy, hogy térdre rogyva vártam türelmetlenül a halált, és volt, hogy reménybe mártottam minden napomat... olyan az élet, mint egy óriás hullámvasút, egyszer olyan magasba emel, hogy ha magasra felnyújtom a kezem, talán az eget is megérinthetem, de a pokol mélységét is éreztem már. Olyan hirtelenséggel zuhantam alá a magasból, hogy egészen megszédültem. Amikor friss árnyékod alatt pihenhetek, reményeim újjá születnek, de amikor magamra hagysz, lelkem összezsugorodik, mély árkokká változik arcomon minden vonás...majd ismét haldoklom. 08 A költők sorsa József Attilát a depresszió vitte halotti vágyra, míg Radnóti egyre csak menetelt a halálba. Ez hát a költő jussa, s ha szerencséje van a verseit nem hajítják egy poros, sötét lyukba. 09 Ki, kit, kiért Ki annyira siettél a mama ölelő karjába, simogasson meg az ég, hogy mi itt lent, a földön járva meghalljuk imádságod. Kit egykor kettévágott a lét éles vasparipája, éretted zsolozsmát mond egész nemzete sóhajtása. Édes szívedben élünk. Kik mindnyájan megértjük a világot hű szavaid mögött - a világ voltál értünk, hisz az egész világ meggyötört - érezzük emberséged. Ki ma is benned élek, néhány igaz szót megtanultam. Nem rímnek, jelzőknek kell szépnek lenniük magukban, nekünk kell azzá válnunk. Kiért a gyermek az álmunk s nagyok tekintenek fel rád, könnyeket csordogálunk. KÖLTŐ, néhanap nézzél le ránk - nehéz nyomodban járunk. 10 ŐSZ Hideget hoz holnapunk , hó hullik hamarosan . Az ablakon arasznyi aranyfény alattomban besurran mielőtt még az este ránkborulna . Karácsony kopogtat már , ideje hát teánkba fahéjat , szegfűszeget tenni , illatosítva . Vásárolni és csomagolni kezdeni kell már , kisvártatva elkészül a betlehemi oltár . Legszentebb ünnepünk , a szeretetnek napjai nyitott ajtóinkon készülnek bekukkantani . Ünneplőbe öltözött lelkünkben csak béke van , szívünk mélyébe költözött érzésünk : mint arany . Beszélgetéseink nyugalomba csendesednek , ajándékainkat eldugjuk kedveseinknek . Az ünnepi menűket megtervezzük gondosan , Lelkünket elárasztja várakozás boldogan ! 11 Az élet szép Hogyha, nap ragyogására ébredsz, Ha nem sürget a vekker, S a szomszéd megvárja, hogy felkelj, Csak azután kezdi el A szokásost. Fúr- farag, Ebből még nem lehet harag. Türelmetlen csak a nap lehet, Felhők takarják az eget Mikor ő már korán ott volt. Vajon a felhő mit gondolt? Hogy küldi el őt melegebbre? Menjen inkább ő keletre! Mit akar, hogy engem, Folyton függönyével eltakar? Ettől elmegy az ember kedve! S egyre fogytán a türelme. Mert nyár van, de a strand Ma újra üres maradt. Hogyha nap ragyogására ébredsz, Ha nem sürget a vekker. Pattanj ki az ágyból, Irány a strand. Az élet szép, csak élni kell. 12 VILÁGTALAN ANGYALAIM (Ez a vers József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz c. művének sugallatára született) Világtalan angyalaim merrefelé vagytok? Világtalan angyalaim már a szívemben sem laktok? Világtalan angyalaim hol késik imátok? Netán felborult ágytálból böfögve kihánytok minden szemrevalót? Világtalan angyalaim szakadt már szárnyatok, hisz napközben tétován csak szunnyadva kábultok... Világtalan angyalaim lepletek szétszórva, s vérfoltos képetek kárpitba szabdalva hever már köntösöm szegletén... Világtalan angyalaim zenétek elcsitul... Talán sírotok hantja is csúszkálva leborul minden élő és élettelen előtt? Világtalan angyalaim időtök szerteszáll... Múltváró jövőnek jelenben szalutál... 13 J.A:-nak posztumusz Gyomorforgató émely emészt, emészti el a lelkem. Elhagytam már a magányt s új társam a depresszió lett. A holnap már itt sem lesz szebb, de a barmok folyton remélnek. ...és még mindig birkaként tűrnek az emberek... így ne legyünk restek és kövessük a tettet. Már nem kell sok és jön a tehervonat eddig egyetlen utasával, József Attilával. 14 Az érettségi találkozó (Levél az osztálytársaknak.) "40 éve már, hogy elballagtunk, azóta nem találkoztunk. Semmit sem tudtunk egymásról 2008. április 13-án mondjunk le hát minden másról: Fiúk, lányok sorakozó! Legyen a cél most az osztálytalálkozó! Hisz ifjúkori álmaink valóra váltak. Volt osztálytársaid szeretettel várnak!" (Majsa Olga) Március közepén az egyik reggelen - még félálomban voltam, mikor megszólalt a telefonom. Mivel hajnal felé aludtam el, kicsit talán durcás, nyűgös lehettem, amikor beleszóltam a kagylóba. S ekkor, nagyon-nagyon sok év távlatából egy ismerős hang szólalt meg: Majsa Olga volt ő, középiskolai osztálytársnőm. Ahogy elkezdtünk beszélgeti, lebegtem az emlékek időterében. Eszembe jutottak az osztálytársaim - az a sok minden, amit együtt megéltünk. Pillanatok alatt végigperegtek előttem a régvolt történések. Repültem, szálltam az emlékek útján az ifjúságomba. A sokszor türelmetlenséggel átélt évekhez vissza. 1964. Egy borongós, esős, hűvös napon édesanyámmal elindultunk autóbusszal Budapestre a Postaforgalmi Technikum felvételi vizsgájára. Az autóbusz késése miatt, kissé mi is késve érkeztünk.. Már folytak a felvételi vizsgák. Akkor még számomra ismeretlen , kedvesen fogadó tanár, Beszédes Tibor tanár úr volt a felvételizőkkel a teremben. Úgy éreztem a felvételi végeztével, hogy a vizsgám sikeres volt. Türelmetlenül vártuk szüleimmel együtt az eredményt. A sikert megerősítette a későbbi levél, melyben értesítettek, hogy az 1964-68-as tanévekre felvételt nyertem a Postaforgalmi Technikumba. Azt a nyarat igazi rossz gyerekként végigtomboltam, majd szeptembertől elkezdtem középiskolai tanulmányaimat - Veletek együtt a postaforgalmiban. Emlékeztek? Biztosan Ti is így, vagy hasonlóképpen éltétek meg és gondoltok vissza a kezdetekre. Nagy türelmetlenséggel, lelkesedéssel, tettvággyal, ambícióval indultam első középiskolai évem megkezdésére. Ekkor volt az Erzsébet híd átadása is! Iskolánk a híd közelében, az Irányi utcában volt. Pest közeli faluból kerültem fel, és bár azelőtt is sokszor utaztunk anyukámmal - főleg a nagy ünnepekre vásárolni a fővárosba, nagyon sok új, érdekes élményt jelentett ez az új élet. Megismertük egymást. Megismertük tanárainkat. Sok mindent átéltünk. Mint minden diák, szerettünk és nem szerettünk tanulni, de azt hiszem, azt mindannyian elmondhatjuk, hogy nagyon szerettük a közösségi életet és szívesen emlékszünk vissz= a közös kirándulásokra, melyeket az ország különböző pontja=ra tettünk. Egy-egy élmény élénken él bennünk. Én szívesen emlékszem a gyakorlati, postai munkákra is, hisz ünnepekre ez egy kis zsebpénzt jelentett, amiből a család ajándékozását tudtam megoldani. Mindannyiunknál vannak olyan mozzanatok, melyek nagyon mélyen megmaradtak bennünk és szívesen emlékszünk vissza: a Duna parti üldögélésekre, a jégbüfés fagyizásokra, többen=a kollégiumi évekre. Ahányan vagyunk, mindannyian másként éljük meg a diákéveket: ki így, ki úgy. Az élményeket, az érzéseket szintén. Vannak olyan események, melyek örök életünkben végigkísérnek Az idő haladtával minden változik bennünk. Ezek az évek már az emlékek szárnyán élnek. Visszagondoltok még a klubdélutánokra, a különböző szakkörökre? Ahogy teltek a hónapok, az évek, egyre otthonosabban éreztük magunkat. Szerettük, kedveltük tanárainkat, kik átadták tudásukat. Szigorúan, vagy kicsit megértőbben kezelve bennünket. Izgultunk, vagy nem a vizsgák előtt. Emlékszem az izgalmas napokra, amikor türelmetlenül vártuk és készültünk az érettségire. A matematika és magyar írásbelire. Élénken előttem van, hogy matematikánál csak laricsevet használhattunk. Talán benne megpróbálva egy kis puskázást is.=20 A magyar írásbeli vizsgákra. József Attilára! Hisz az írásbeli vizsgatételünk József Attila élete, költészete; Költészetének három tárgyköre: a szerelem, - a közélet égető problémái, - egyéni sorsának tragikus önértékelés=. Szerelmi költészetének bemutatása és összehasonlító elemz=E9se az Ódán keresztül A Tiszta szívvel és a Születésnapomra című verseinek összehasonlítása volt. Ó, mennyire izgultunk! Akkor én még nem is gondolva arra, hogy az irodalom, a versek, a könyvek szeretete végigkíséri életemet, és a későbbiek folyamán eredeti szakmámtól eltávolodva, könyvtárosként dolgozzam életemet. Ezeken kívül a szaktárgyak írásbeli érettségijére: a pénztárra és a gyakorlati vizsgákra. S biztosan az is eszünkbe jut, hogy némely szigorúságáról híres tanárunktó= is milyen segítséget kaptunk a vizsgák alatt. Azután a szőbeli vizsgákra! S hát a türelmetlenül várt bankett! Milyen jó volt, immár vidáman, felszabadultan feleleveníteni az elmúlt négy év eseményeit, zene, tánc, nevetés mellett. Szerettem volna röviden összefoglalni mindent, de olyan nehéz, hisz annyi minden kavarog a szívemben. Nézzétek el nekem, hogy ilyen hosszúra nyúlt a visszaemlékezésem. Életem legszebb napjait töltöttem közöttetek! Nagyon sajnálom, hogy nem tudok ott lenni a találkozón, így ezúton kívánok: nagyon szép, további boldog életet családotok, szeretteitek körében, nagyon jó egészségben. Szívem teljes szeretetével ölellek Mindannyiótokat! 15 A költészet Maga A Költészet Napja Te vagy; József Attila! Szellemed - magaslatokba. Mellyel utánad jöttem, egyetlen nap, hogyan érhetnék nyomdokodba? Türelem! Az érés = idő napfény szükséges, öntöző eső, s kellő alázat, lehet mindez kevés, nem jön ihletett szó, a mag csenevész nem duzzasztja belső vágy, s bizalom, hogy minden elérhető! S vagy lehullunk féléretten, férgesen, vagy rábukkanunk a gyermekin-aggastyán titokra, - szellemed kínban kihordta, születés zsinórján csüng halálod nyoma, vezet verseid minden sora! Attila, Te bordáig tártad - ideák tévedhetnek, de csillagok soha! Mélységek, poklok árkán sínek futnak, tilosat mutatunk a szemafornak, s a cél marad: nyomában haladni a legnagyobbnak! 16 Egy nap az életemből Kora reggel a lányom, már ott állt a tükör előtt. A mosdóba csimpaszkodva méricskélte magát. - Mikor leszek már olyan nagy, mint te anya? -kérdezte, amint meglátott. - Majd, ha eljön az ideje - feleltem, de őt ez egyáltalán nem nyugtatta meg. - Azért egy kicsit már nőttem az éjjel. Látod, felérem a mosdót, és látom magam a tükörben. Hogy a kedvére tegyek, és rábírjam az öltözködésre, azt mOndtam neki, hogy igen, nagyon sokat nőtt egy éjszaka alatt. És ez így is lesz, ha jól viselkedik, szót fogad, sokat eszik és alszik és a többi, és a többi. Az asztalnál aztán tovább nyaggatott: Mikor lesz valakiből felnőtt? A felnőtteknek mindent szabad? Szívesen meséltem volna neki a felnőttekről, a felelőségről, a munkáról meg egyebekről, de ő már is témát váltott. - Nem sokára itt van anyák napja. Nagy meglepetésre számíts, verset is tanultam, egyedül. De ez titok. Ne is beszéljünk róla. Ma délután elmegyünk a játszótérre? - Nem, ma nem megy. Tanulnod kell, és nekem is sok a dolgom. - De megígérted! Nagy bajban voltam. Az ember időnként sok mindent ígér, főleg azért, hogy békén hagyják. A gyerekek nem felejtenek, és behajtják a könnyelműen tett ígéreteket. Olykor pedig, azért engedünk, hogy békén hagyjanak. Megpróbáltam hát diplomáciai eszközökkel élve, kiegyezni. - Rendben van. De. csak akkor, ha időben végzel a házi feladattal és segítesz a házimunkában, ahogy egy nagylánytól az elvárható és jó leszel. - De anya. Én majdnem mindig jó vagyok, a tanulás még nem megy egyedül, és te mondtad, hogy kicsi vagyok a mosogatáshoz. - Az még tegnap volt, azóta nőttél. Feléred a mosdót is, - em=ékeztettem. A kislányom elkomolyodott, és igazi felnőtt módjára azt válas=olta, hogy megegyezhetünk, ha nem szólok bele abba, hogyan végzi a házimunká=. Újra bajban voltam, mert nem volt több lehetőségem. Ráhagytam a=dolgot, és sürgetni kezdtem, hogy indulnia kell az iskolába. Erre aztán nyafogni kezdett, hogy neki milyen nehéz dolga van. Szív=sebben lenne az én helyemben, mert egy felnőtt mindig azt teheti, amihez ked=e van. - Tudod, József Attila is ilyen lehetett akkor, amikor az édesanyjá=an kapaszkodva nyafogott, "Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen fel=a padlásra."- szavaltam kioktató hangon. Mire a lányom csípőre te=t kézzel vágott vissza. "De ő csak ment és teregetett némán. Nem szidott= nem is nézett én rám."- akárcsak te, anya. És most oda az anyák napi=meglepetésed. Nem értettem a dolgot, mire ő elmagyarázta, hogy ezt a verset tanul=a meg anyák napjára. Most kezdheti újra, egy másik verssel. Nem lesz id=F5 a játszótérre és a házimunkára sem. Különben is, majd, ha e=jön az ideje. Hiszen én mondtam. Ne legyek már olyan türelmetlen, hagyjam őt bé=én, mert ő egyelőre még gyermek. 17 A kor-lenyomat A Becsületre nem fizetnek. A Talpnyalók ma rám nevetnek, Oly sokszor gondolok rád vissza: Türelmetlen József Attila. De a Tőke újra rám szakadt, Papírból fonják a láncomat, És hitelem hittelen-hinta. Szabadíts meg, József Attila! A Fogyasztás kényszer kényelem. Igényem nincs mégis „élvezem", Hogy a dobozban kép a minta. Sejtelek már, József Attila. Míg az Ország egy helyben topog, Az ősi rovás értelme kopott. A kijelzőn csak ennyi írva: Sztrájkol a MÁV, József Attila! 18 A költőhöz A neved ajkukra veszik azok is, akik nem szeretik a te igazságod. Körmöm húsomba betörni, hogy vérem ki tudjon szökni, úgy szeretném! Megölelni az illetőt, hogy ne kapjon többé levegőt! Te nem szorulsz védelemre, de kemény fejem verem be a hazug fajtákon. Gyűlölve sírni nem fogok, ne is engedd, nem koldulok, csak forrok, mint az őszi bor s tiszták leszünk - kidobva seprűt, ezt a bűnt. 19. törőlve