Sopron

Közigazgatás

Ország: Magyarország

Régió: Nyugat-Dunántúl

Megye: Győr-Moson-Sopron

Kistérség: Sopron-Fertődi

Rang: megyei jogú város

Irányítószám: 9400

Népesség

Teljes népesség: 59 036 fő (2009)

Földrajzi adatok

Terület: 169,06 km²

Fekvése

Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik.

A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek; Sopron a „kékfrankos fővárosa".

Története

A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt, amelyen két fontos útvonal is áthaladt. Fóruma a mai főtér helyén volt.

A népvándorlás korában Scarbantia romokban maradt, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A város lakói a Kr. u. 4. században a későbbi belváros területén 3-4 m vastag városfalat emeltek, hogy megvédjék magukat a barbárok támadásaitól. Ezt a falat a népvándorlás korszakában valószínűleg lerombolták. Maradványaira emelték 1092-ben Sopron várjobbágyai az új határvár faszerkezetű, földdel erősített sáncát. A faváz később a tűz martaléka lett, és a bedöngölt agyag salakká égett. Ezt a titokzatos „vörös sáncot" az újkori építkezések a belváros több pontján feltárták, így az Esterházy-palota hátsó falát védő vasbeton fal építésekor is.

A 9-11. század környékén a régi római városfalat kiegészítették, és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már fontos városként említik.

1273-ban II. Ottokár cseh király árulás következtében elfoglalta a várat. Annak ellenére, hogy Ottokár túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit, Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Ezután, 1297 és 1340 között emelték a római alapokra a várárokkal körülvett, 8-10 m magas várfalat, aminek belső síkjára támaszkodtak a belváros házai.

1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné Sopront és környékét 8000 aranyért elzálogosította III. Frigyes német-római császárnak. A várost csak Hunyadi Mátyás szerezte vissza, aki 1463. július 19-én megegyezett Frigyessel, hogy 80 ezer forintért visszaadta a koronát és az elzálogosított területeket.

1526-ban a város lakossága kiűzte a zsidókat Sopronból.

1543-ban a városi tanács megtiltotta az "idegen magyaroknak" a házvételt, 1594-ben pedig kirekesztette a magyar nyelvet a városi ügyvitelből.

1529-ben a törökök feldúlták a várost, de nem került török hódoltság alá. A megszállt területekről sokan menekültek Sopronba, ami lassanként a törököktől szabad terület központjává vált. 1553-ban 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt.

1605-ben Bocskai hadai dúlták fel Sopront. A következő évtizedekben ezért a soproniak még jobban megerősítették városukat, új bástyák és városfalak épültek. Az 1655-ös pestisjárványban a lakosság fele elpusztult. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta, az 1705-ös kuruc ostromnak még ellenállt, de egy évvel később Bottyán János bevette a várost.

1676-ban Sopron teljesen leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, megszületett a mai belváros. Ekkor építették újjá a Tűztornyot is. II. József idején Sopron lett a vármegye székhelye.

1753-ban Sopron erdejében, a később Brennbergbányának nevezett helyen nyílt meg Magyarország első szénbányája, ami a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legkorszerűbb bányájává vált.

A középkori védőrendszer a 18. századra elavult, ezért néhány helyen megbontották a városfalat, és a bástyák tetején több, ma is megtekinthető bástyakertet alakítottak ki. Az egyik ilyen az Esterházy-palota mögött bújik meg, benne az 1789-ben épült, elöl nyitott, kerek kupolás zenepavilonnal.

Széchenyi ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze.

Mivel közel van a határhoz, a 48-as szabadságharcban Sopront korán megszállták a császári csapatok. Ezután szépen fejlődött egészen a 20. század elejéig, bár fejlődése a 19. század végétől lelassult, gazdasági súlya csökkent. 1890-ben az első vidéki távbeszélőközpont itt épült ki.

1919-ben ide telepítették át Selmecbányáról a Bányászati és Erdészeti Főiskolát.

1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek. Az eseménynek 1922-ben emléktörvény állított emléket, ekkortól hívják „A leghűségesebb város"-nak (Civitas fidelissima). A döntés napja, december 14-e Sopron ünnepe. (A szavazás tisztasága máig történelmi viták tárgya.) A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-os kitelepítésig, amikor is hivatalos adatok szerint 2.005 német anyanyelvű személynek kellett a várost elhagynia.

A város sokat szenvedett a II. világháborúban, 1944-ben több légitámadás is érte, a város zsidó lakosságát szinte teljes egészében haláltáborokba szállították. A szovjetek 1945. április 1-jén foglalták el.

Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, a bányát 1951-ben, főként politikai okokból bezárták, és az 1950-es években a főiskola bányamérnöki karát Miskolcra telepítették át (az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része). A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.

A várostól délre, illetve nyugatra elterülő dombvidék 1225 óta az egykori íjászok őrhelyeként szerepel az oklevelekben. Ez a Lővérek (Lőverek, Lövérek - a nyelvhasználat ingadozó), Sopron üdülőrésze. Itt áll Nepomuki Szent János kápolnája és a Mária-oszlop.

1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel.

Településrészek

• Kertváros (Sopronbánfalva) - egykor külön település, ma Sopron egyik negyede
• Balf (998 lakos)
• Brennbergbánya (604 lakos)
• Erdeiiskola (141 lakos)
• Görbehalom (204 lakos)
• Óhermes (26 lakos)
• Sopronkőhida (1312 lakos)
• Tómalom (467 lakos)
• Újhermes (118 lakos)

(2001. február 1-jén, a 2003. január 1-jei közigazgatási állapot szerint, forrás: KSH)

Látnivalók

• Belváros
• Tűztorony
• Római eredetű városfalak
• Széchenyi tér és Hűségzászló
• Kecske-templom
• Káptalan-terem
• Esterházy-paloták (barokk)
• Városháza (eklektikus, 1895)
• Storno-ház (reneszánsz)
• Fabricius-ház
• „Két mór" ház (18. századi parasztbarokk)
• Patikamúzeum (15.-16. század)
• Lábasház (16.-17. század) Az itt található kiállítóteremben látható minden páratlan évben az Országos Érembiennále anyaga.
• Gambrinus-ház (régi városháza)
• Generális vagy Lackner ház
• Hattyús ház, Pócsi utca 2.
• Szent György-templom (Dómtemplom, barokkosított gótikus)
• Szent Mihály-templom (gótikus)
• Evangélikus templom (későbarokk, 1784, romantikus toronnyal)
• Ó-Zsinagóga (középkori)
• Orsolya tér
• Ortodox zsinagóga
• Szentháromság-szobor
• Soproni Petőfi Színház
• Bánfalvi karmelita kolostor (Kertváros)
• Sörházdombi kilátó
• Hubertusz kilátó
• Károly-kilátó
• Gloriette-kilátó
• Taródi-vár
• Mária-oszlop (az 1700-as években készült csavart, füzéres barokk korinthoszi oszlop)
• Nepomuki Szent János kápolnája
• Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)
• Soproni Tavaszi Fesztivál
• Soproni Ünnepi Hetek
• VOLT Fesztivál
• Civitas Pinceszinház
• Liszt Ferenc Művelődési Központ

Sopron híres szülöttei

• Ankerl Géza, a Massachusetts Institute of Technology professzora (1933-)
• Aggteleky Béla (1890-1977) II. világháborús magyar altábornagy.
• Babos Gábor (1974-) az NEC Nijmegen kapusa.
• Benedek Lajos (1804-1881) császári és királyi táborszernagy
• Csiszár Jenő (1959-) médiaszemélyiség
• Csollány Szilveszter (1970-) olimpiai bajnok magyar tornász
• Danis Lídia (1980-) színésznő
• Festetics Sándor (1876-1944) hadügyminiszter
• Grüll Tibor (1964-) ókortörténész, egyetemi oktató, író
• Hillebrand Jenő (1884-1950) ősrégész, az őskőkor tudományos kutatásának magyarországi úttörője.
• Hiller István (1964-) országgyűlési képviselő, kulturális és oktatásügyi miniszter
• Honti Katalin kosárlabdázó
• Kánya Kálmán (1869-1945) külügyminiszter
• Kőszeghi-Mártony Károly (1783-1848) építőmérnök, hadmérnök, a sűrített levegős légzőkészülék és a gulyáságyú feltalálója
• Ottinger Ferenc (1792-1869) császári és királyi lovassági tábornok
• Petrik Lajos (1851-1932) vegyész
• Rakovszky Zsuzsa (1950-) író, költő, műfordító.
• Rátz László (1863-1930) tanár
• Roth Gyula (1873-1961) erdőmérnök, Kossuth-díjas egyetemi tanár
• Szájer József (1961-) EP képviselő, évekig a város országgyűlési képviselője
• Széchényi Manó (1858-1926) külügyminiszter
• Széchényi Miklós (1868-1923) győri, majd nagyváradi püspök
• Tapolczai János (1939- ) NB I-es labdarúgó-játékvezető (1971-1981)
• Temes Judit (1930-) olimpiai bajnok úszó
• Várszegi Asztrik (1946-) bencés szerzetes, pannonhalmi főapát.

Sopron híres lakói

• Bartók Béla zeneszerző
• Berzsenyi Dániel költő
• Csapody István botanikus
• Farkas Ádám költő, az evangélikus Líceum rektora
• Fászl István ornithológus
• Házi Jenő főlevéltáros
• Kogutowicz Manó geográfus
• Krasznai Ferenc testnevelőtanár
• Lehár Ferenc zeneszerző
• Liszt Ferenc zongoraművész
• Petőfi Sándor költő
• Rákosi Mátyás politikus
• Sarkady Sándor költő
• Szokolay Sándor zeneszerző
• Storno Ferenc kéményseprőből lett freskófestő és restaurátor
• Schiller János építőmester, a hegykői templom építője
• Sztehlo Gábor evangélikus lelkész. A vészterhes időkben kétezer ember megmentője, később a Gaudiopolis megálmodója, megvalósítója. 1931-ben a városban végezte el az evangélikus teológiát.
• Ullein József műépítész, a fertőhomoki templom tervezője
• Horthy Miklós a magyar hadiflotta utolsó parancsnoka, később kormányzó
• IV. Károly magyar király

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sopron

Belváros

Hűségzászló

Az első világháború után népszavazással döntött a lakosság arról, hogy a trianoni határok szerint is Magyarországhoz akar tartozni - ekkor kapta a Leghűségesebb város nevet (Civitas Fidelissima). Ennek emlékét őrzi a Hűségzászló.

Széchenyi tér

A Széchenyi tér. 1. számú háza hosszú esztendőkön át a Széchényi család birtokában volt. Széchényi Ferenc itt tartotta azokat a ritkaságokat is tartalmazó érem-, könyv- és térképgyűjteményét, melyet később felajánlott a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítására. A belvároshoz délről csatlakozó Széchenyi tér a XIX. század elején még a város vége volt, közepén a Kétpék-tóval. A hagyományok szerint a súlycsonkító pékeket büntetésként ebben a tóban fürdették meg, innen kapta nevét. A tavat 1828-ban lecsapolták, és megkezdték a terület parkosítását, amihez az első fákat Széchenyi István ajándékozta a városnak. A teret ennek emlékére nevezték el róla, és állították fel a közepén kialakított díszkert nyugati végében egész alakos bronzszobrát, melyet Mátrai Lajos készített 1896-ban.

Petőfi tér

A téren található Petőfi Sándor egész alakos bronzszobra. Soproni Petőfi Színház, mely szinte egész évben kulturális estekkel, színházi előadásokkal, koncertekkel várja az érdeklődőket. A színház a neves építész, Medgyaszay István tervei alapján, a XX. század elején kapta ma is látható szecessziós formáját. A város első színháza azonban a XIX. század elején, klasszicista stílusban épült - az ország második kőszínházaként.

Liszt Ferenc Kulturális és Konferencia Központ

Liszt Ferenc mellszobra a róla elnevezett Konferencia és Kulturális Központ előtt található. Az egykori nemesi kaszinó, majd a művelődés háza 1950 óta viseli a nagy magyar zeneköltő, Liszt Ferenc nevét, aki nagyon sok szálon kötődött Sopronhoz. A tudomány és kultúra városi színteréül a Konferencia és Kulturális Központ eklektikus épülete szolgál, létrejötte is e kettő összeforrottságát mutatja. Az ötszintes épület konferencia-, színház-, bál-, koncert-, szekció- és kiállítótermei olyan rangos rendezvények helyszínei, melyekkel nem csak a város, hanem, hanem a régió vezető pozíciójú konferencia- központjává és meghatározó kulturális centrumává vált.

Templom utca

A Templom utca 22 alatt a Töpler-ház található, tulajdonosa orvos volt. A 19-es számú házat Hajnóczy Dániel birtokolta, a neves tanár és szónok. A ház falán Hajnóczy József, jogtudós, felvilágosult gondolkozó emléktáblája található. Templom utca 17. és 12. számú házak evangélikus paplakként szolgáltak. A 16-os szám alatti épületben több neves festő is élt (pl. Schauer Illés, Schaller István, Dorfmeister István). Az utca 7-18-ig számozott épületei szintén régi, nagy múltú, főleg barokk stílusú lakóházak. A Templom utca közepén áll az 1783-ban épült nagy evangélikus templom. Az utca Fő tér felőli végén találjuk a Kecske-templomnak nevezett, barokk berendezésű bencés templomot. A nem mindennapi elnevezés egy népmondának köszönhető, mely szerint egy kecske kincseket túrt fel, és ebből építették fel a templomot. A gótikus boltozatú Kecske-templom a 17. században koronázások és országgyűlések (1634-1635) színhelye is volt. A város történelmének egyik dicső emléke, hogy e templom falain belül koronázták meg III. Ferdinánd királyunkat. A templom melletti bencés kolostorban láthatjuk az ország egyik legszebb gótikus termét, a középkori Káptalan-termet, melynek kiemelkedő értékű műemlékei egyedülállóak hazánkban. A helyiséget csodálatos középkori freskók, oszlopfaragások, és kőrácsos ablakok díszítik.

Fő tér

A hangulatos barokk Fő tér számos történelmi emlékkel, érdekes látnivalóval fogadja az arra járókat. A tér egyik legismertebb látványossága a Késmárki Thököly Éva Katalin és harmadik férje, Löwenburg Jakab adományából készült Szentháromság-szobor.

A téren találjuk a város jelképeként ismert, 61 méter magas, csodálatos körpanorámát nyújtó Tűztornyot is. Ez adott lakást a toronyőrnek, akinek nemcsak a tüzeket kellett figyelnie és jeleznie, hanem a közeledő ellenséget is. Jeleznie kellett, ha előkelő uraság közeledett a városkapuhoz, valamint akkor is, ha idegen borszállítmány közeledett. A torony tömbje a román, középső erkélykoszorúja a reneszánsz, toronysisakja pedig a barokk jegyeiben készült. A tetejét díszítő kétfejű sast és a toronyórát az 1681. évi országgyűlés után tették fel a gömbre.

A torony lábánál található Hűségkapu az 1921-es népszavazásnak állít emléket, mivel ekkor döntötték el a város lakói, hogy Magyarországhoz szeretnének tartozni. Ezért is nevezik Sopront a hűség városának. A kapu szoborcsoportja Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.

Szorosan a várostoronyhoz építve áll a városháza. Az eklektikus stílusú épület Hinträger Móric és Károly tervei szerint 1896-ban, a millennium évében készült el. Az egykori polgármester egész alakos bronzszobrát, Kutas László alkotását születésének 120. évfordulóján, 1998-ban állították fel a Városháza bejárata mellett. Dr. Sopronyi-Thurner Mihály (1878-1954) 1918-41 között 23 évig volt Sopron polgármestere, egyebek között a Sopron hovatartozását eldöntő nevezetes népszavazás idején is.

A városházával szemben találjuk Sopron egyik leghíresebb épületét, a Storno-házat (Fő tér 8). A lakóházat 1872-ben vásárolta meg a svájci származású kéményseprő, festő és restaurátor Storno Ferenc. A Storno-dinasztia híres műgyűjtő volt; gazdag gyűjteményükben középkori kelyhek, kerámiák, keresztek, faragások, és értékes festmények láthatók. A házban sok neves magyar is megszállt, köztük Hunyadi Mátyás, Liszt Ferenc és Széchenyi István. A tér 7. számú épületét Tábornok- és Lackner-háznak is ismerik. Előbbi elnevezés a 17. században itt lakott katonai parancsnokoktól származik, utóbbit néhai lakójáról, Lackner Kristófról kapta - ő 14 évig volt Sopron polgármestere.

A 6. szám alatti impozáns épület egykori tulajdonosáról kapta a nevét - Fabricius Endre városbíró, polgármester 1806-ban vette meg. A Fabricius-ház Sopron egyik legértékesebb, legnevezetesebb műemléke. Udvarát kétemeletes loggiák mellett a nyitott lépcsősor teszi különlegessé. Középkori pincetermében találjuk a római kőtárat; itt őrzik az egykor a római Capitoliumot díszítő Trias-szoborcsoportot is.

Új utca

Az Új utcát nem hiába nevezték régen Zsidó utcának: a hangulatos utcácskában két zsinagóga is épült. A 11. szám alatti zsinagógát 1350-ben építették, benne a zsidó vallást és szokásokat bemutató gyűjteményt láthatjuk. A 22. szám alatt álló zsidó templom még régebbi, mint a korábban említett középkori zsinagóga. Az utca 30, 28, 26, 21, 20, 19, 18, 7, 6, 4, 2 szám alatti épületei barokk kori lakóházak.

Orsolya tér

Az Orsolya tér 2. alatt a 19. század neogótikus építészeti emlékét, az Orsolyita-templomot láthatjuk, illetve itt áll az egykori zárda épülete is. A remekmívű templom előtt álló Mária-kút egy évszázaddal korábbról, a 18. századból való. Az Orsolya tér 5. számú árkádsora, az úgynevezett Lábas-ház, mely 1570 körül épült, földszintjén valaha mészárszékek sorakoztak, ma időszakosan nyitvatartó kiállítások kapnak helyet az épületben. A tér sarkán található a Caesar-ház. A 17-18. századi barokk épület középkori és késő reneszánsz részleteket is tartalmaz. Két emeleti termében 1700 körül készült, kora barokk ornamentális stukkómennyezet látható.

Szent György utca

12. szám alatt található az Eggenberg-ház. A stílusában 17. századi késő reneszánsz épület kapuja fölött a Branderburg - címer, erkélyes udvarán pedig a Hohenzollern - címer látható. A Soproni Evangélikus Egyház történetében fontos küldetése volt Eggenberg hercegnének, aki rokoni kapcsolatai révén engedélyt kapott házában evangélikus istentiszteletek tartására, ami a Tábornok- ház kivételével egyébként tilos volt a városban. Egyéb épületek: 1. házszám: Neugebäude, 5. házszám: Prépost-ház, 7. házszám: Káptalan-ház, 9. házszám: volt bencés gimnázium, ma az Erdészeti Szakközépiskola, 11. házszám: Lenk-átjáró, 14. házszám: evangélikus konventház, 16. házszám: Erdődy-palota. Lakóházak: 3, 10, 13, 15, 19. A Szent György-templom gótikus, egyhajós belső terét az 1676-os tűzvész után több lépésben alakították át: a csúcsíves lezárású főhajót gazdag stukkóval díszítették, és két oldalán kápolnasorral keretezték. Az 1380-1430 között épült, eredetileg gótikus templom mozgalmas, olaszos homlokzata a XVII. századból származik, de rajta két gótikus dombormű máig megőrződött. Kisebb mértékben az 1760-as években is átalakították. Eklektikus tornya 1882-ben épült. A szentély melletti keresztelőkápolnában középkori freskótöredéket látni. Az 1705-1706 között készült stukkódísz Pietro Antonio Conti műve, és berendezése is XVIII. századi.

Előkapu

A Tűztorony Fő tér felőli oldalát díszíti az ún. Hűségkapu. A díszes kapuzatot az 1921-es népszavazás emlékére állították 1928-ban. A domborművön a középen trónoló, szentkoronás Hungária fogadja jobbról és balról a neki hódoló soproniak köszöntését.

Várkerület

Amint kiérünk a várkerületre rögtön a Hűség kútját pillanthatjuk meg. A város történetének sorsfordító eseményeit a díszkút három egész alakos bronzfigurája jelképezi. A bronzalakok a várostörténet nevezetes dátumaihoz kapcsolódnak: István bíró 1277; Sopronyi Thurner Mihály 1921 és az 1989-es határátvágást szimbolizáló női alak. A középen álló oszlop tetején egy bronz párnán az aranyozott országalma szimbolizálja az ország háláját. Nem messze a Mária-oszlop áll. A domborműveken Mária életéből vett jelenetek láthatók (Angyali üdvözlet, Mária és Erzsébet találkozása, Pásztorok imádása, Jézus bemutatása a templomban).

A Várkerület 55. számú házában, az egykori Fehér Ló Vendégfogadóban 1644-ben Zrínyi Miklós, 1775-ben pedig a híres zenegéniusz, Joseph Haydn szállt meg. A Várkerület 75. szám alatti Pannónia Szállóban lakott nászútján ifj. Johann Strauss és fiatal felesége. Az idilli környezet olyannyira megihlette Strausst, hogy Sopron városában írta az Egy éj Velencében című operettjének egy felvonását. A Várkerület legtöbb háza régi lakóház, több építészeti stílust megfigyelhetünk, mint például klasszicista vagy barokk. A 25. szám alatt a katolikus konventház található, a 29. alatt pedig a Patika-ház.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Belv%C3%A1ros_%28Sopron%29

Tűztorony

Az 58 méter magas torony Sopron fő jelképe. Eredetileg várostorony volt: alsó, szögletes részét 1290 és 1340 között gótikus stílusban építették valószínűleg római kaputoronyra - más vélemények[1] szerint az alap is Árpád-kori. Az 1960-as évek végén a torony mellett megtalálták és konzerválták az északi római városkapu maradványait. Ugyanitt látható egy XIII-XVII. századi pincebörtön is.

A XIII. századtól a Tűztorony volt a városfalak északi kaputornya. Az alsó részre hatalmas, hengeres, dísztelen építményt emeltek, XIV-XV. századi gótikus ablakokkal. Árkádos reneszánsz körüljárója a város figyelésére szolgált. Rövid és keskeny réztető után nyolcoldalas lesz a torony; a sarkokat torzított ión félpillérek fogják át. A nyolc oldalból négyen óralap látható az 1735-ös évszámmal, felettük pedig egy-egy félköríves ablak kőkeretben.

A háromrészes, tagolt párkány felett az erőteljes hagymájú rézkupolán nyitott lámpás ül. Köríveit befelé hajlított toszkán félpillérek tartják; benne harang csüng. A háromszorosan tagolt rézsisak felett magas rúdon és gömbön kétfejű sas a széljelző. A torony ezen felső része barokkos jellegű.

Írásban először 1409-ben említik.

A városba érkező idegen magas töltésen jutott el a város igazi kapujához, a mai Tűztorony négyzetes, nagy előépítményéhez, és annak boltozatos terén áthaladva ért el a Fő térre.

A XV. században épülhetett ki abban a formájában, ahogy a legkorábbi ábrázolásai a XVI. század derekán mutatják.

A toronyőrök éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték, hogy merre látnak tüzet. Zenész-toronyőr (Ádler György) szegődtetéséről az első írásos adatunk 1546-ból való. A toronyőr később három másik trombitással együtt jelezte, ha ellenség vagy előkelőség, borszállítmány közeledett. A körerkélyről negyedóránként trombitaszóval figyelmeztették a soproniakat az idő múlására, és a XVI. századtól a toronyórát is ők kezelték. Zenész privilégiumuk 1829-ben a Soproni Zeneegyesület megalakulásával megszűnt, de 1885-ig negyedóránként továbbra is megfújták a kürtöt.

A torony 1676-ban teljesen leégett. Újjáépítését a lakosság sürgetésének dacára tulajdonképpen csak 1680-ban kezdték el. Erre közadakozásból gyűjtöttek pénzt. Építőmestereket Bécsújhelyről hívtak, a követ a helyi bányákból fejtették. A körerkélyt barokkos stílusban építették újjá. Az órát vagy Purr János lorettói órás, vagy a szintén lorettói Bienn János készítette.

A kétfejű sas II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka volt az 1622. évi Országgyűlés és a királynő koronázásának emlékére, de a torony tetejére csak bő fél évszázaddal később, a nagy tűzvész után, a Lipót császár neve napjára rendezett ünnepségre tették fel. Ekkor szólalt meg újra a megjavított óra is.

1893-94-ben lebontották a régi városházát, és eközben megbolygatták a torony alapjait; bécsi szakértők szerint az építmény összeomlással fenyegetett. Már-már lebontották, de Kiss István és Schulek Frigyes meghallgatása után köztes megoldást választottak: megtiltották a kapu alatt a kocsik közlekedését, elfalazták a széles bejárót, és csak a gyalogosokat engedték át. Az így megerősített torony minden baj nélkül átvészelte a világháborúkat. A Tűztoronyhoz tartozott a felvonóhíddal és védőművekkel ellátott Előkapu, aminek helyén alakult ki az 1760-70-es években a ma is Előkapu néven ismert zegzugos utca.

A Tűztorony a hűség jelképe is. Az 1921. december 14-i népszavazáson Sopron és még nyolc község úgy döntött, hogy Magyarországhoz kíván tartozni. Ennek emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeretet készítettek, ami felett a hódoló soproniakat maga köré gyűjtő Hungáriát ábrázoló szoborcsoport Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.

1970-ben a régi toronyőrház helyére beton lépcsőházat építettek, ami egyúttal támasztja is a tornyot (a védőépület Dr. Kissné Nagypál Judit tervei szerint készült a várfalat bemutató rekonstrukció tervével együtt).

A toronyba az eredeti, középkori bejáraton juthatunk be. Ahol a csigalépcső megszakad, ott kezdődött a XVII. századi átalakítás. A torony szintjeit régen fafödém választotta el, a toronyőr szobáját falfestmények díszítették. A belső csigalépcsőn juthatunk fel az alsó körerkélyig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.

A látogatók közel 200 csigalépcső után az erkélykoszorúról, a toronyőrök hajdani őrhelyéről gyönyörködhetnek a műemlékváros csodálatos panorámájában.

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C5%B1ztorony_%28Sopron%29

Storno-ház

A Storno-ház palotaszerű barokk sarokház Sopron belvárosában, a Fő tér egyik ékessége. A XV. században a Haberleiter családé volt, és ők 1482-83 telén vendégül látták Mátyás királyt is, midőn Bécset ostromolta. A 18. században a Festetics család birtokába került, ekkor (1720-ban) nyerte el végleges formáját.

A Bajorországból áttelepült id. Storno Ferenc 1872-ben vásárolta meg az épületet, ahol vendégként 1840-ben és 1881-ben Liszt Ferenc is adott hangversenyt. A ház jellegzetessége a kétemeletes, gazdag díszítésű, kerek, zárt sarokerkély, a Festetics-címerrel díszített, toszkán féloszlopokkal közrefogott, kosáríves kapu és a remek mívű pelikános kopogtató.

id. Storno Ferenc festőként és restaurátorként alkotott jelentőset. Munkája során számos, pusztulásra ítélt műemléket mentett meg: ezek váltak a híres gyűjteményének alapjává.

A Storno-házban működött hajdanán a Fekete Elefánt gyógyszertár; ennek anyagát a Patikamúzeumba helyezték át.

Lakott itt Liszt Ferenc is.

A házban ma a Soproni Múzeum központja van két állandó kiállítással (helytörténeti gyűjtemény, Storno-gyűjtemény).

http://hu.wikipedia.org/wiki/Storno-h%C3%A1z

 Fotó: Nagy Erzsébet-Pendzsi

TOVÁBBI FOTÓK Sopronról:

Hanyecz István, Votisky András és Nagy Erzsébet-Pendzsi fotói:

http://www.verslista.hu/alkotasok/Sopron01/