Czégény Nagy Erzsébet: Beszámoló
Igaz, hogy a Fény-térben című könyvem két évvel ezelőtt
jelent meg, s egyszer már jelen voltam a városomban egy könyvhét rendezvényén,
ahol dedikálhattam az érdeklődőknek a könyvemet, de hivatalos bemutatására csak
most került sor, a kertész László Irodalmi Kör szervezésében. A helyet a Kertész
László Városi Könyvtár biztosította.
Kicsit döccenősen indult, már nem volt idő nyomtatott
formában meghívókat készíteni, így csak internetes portálokon, közösségi
oldalakon tettük fel a meghívót.
Így is huszonnyolcan jöttünk össze, nagyon kellemes,
családias hangulatban.
Két részből állt a bemutató, az első részben Tibor mutatta
be a Fény-térben című könyvemet, továbbá a modern költői beszéd fogalmát
próbálta tisztázni. Majd Balla Zoltán előadói közreműködésével a Nővérsirató
című verset mutatta be a modern költői beszéd példájaként, a költői képek és a
„képtelen" sorok kompozíciós egyensúlyára rámutatva. A kötetből Balla Zoltán
további verseket olvasott fel, amelyekhez egyenként fűzött értékelő gondolatokat
Tibor.
A második részben velem beszélgetett Papp Für János költő, a
Kertész László Irodalmi Kör elnöke, aki a könyvem megjelenése után s azóta írt
verseimet előzőleg olvasva a következő kérdéseket tette fel:
1.
Élményeid, élethelyzeteid mennyire jelennek meg közvetlenül,
primeren verseidben?
2.
Törekszel-e írás közben arra, hogy költői képet alkoss, vagy
inkább az improvizációra támaszkodsz?
3.
Eljutottál arra a szintre, hogy már nem mutogatod, hanem mutatod
magad. Milyen szerepe van (ha van) ebben a szabad verselési formának?
4.
Kötetedben sokszor képi megjelenítésekre törekszel, már-már a
túldíszítettségig elérve. Új verseidben sokkal letisztultabb, egyszerűbb,
szuggesztívebb képeket ábrázolsz. Nálad is igaznak bizonyul a "kevesebb néha
több"?
Kellemes, oldott beszélgetés alakult ki közöttünk, közben
Török Péter előadásában az újabb verseim közül az Éjszakai fények, Hamis varázs,
Városom, Keserű méz és a Régi ház című versem hangzott el.
A rendezvény végén felolvastam az Eltűnt nyár című versemet,
valamint zárásként a következő pár soros írásomat:
Czégény Nagy Erzsébet: Cím nélkül
Emberi létem csak egy homokvár.
Bár bástyám még minden szélnek ellenáll,
de tartópillérei,
s letűnt idők fényei
nyomokban már megkoptak.
Nem voltam híve soha vagyonnak,
dicsőségnek, csak akartam
lenni éneke a létnek,
zenéje a mának,
kire napsugarak vágynak melegséget.
Csak magamhoz akartam ölelni
a mindenséget.
A részvevőket megvendégeltük az általam sütött pogácsával,
amire olyan értékelést kaptam, hogy a pogácsám színvonala majdnem eléri a
verseim színvonalát. Mindenki gratulált, s biztosítottak, hogy nagyon jól
érezték magukat. Nagyon boldog voltam, s ígéretet kaptam a könyvtár
igazgatónőjétől, hogy a következő könyvem - ha lesz - bemutatása nem várat
magára ilyen sokáig.
Czégény Nagy Erzsébet Papp Für János beszélget a szerzővel
