| Az olasz
barocco (=nyakatekert, szabálytalan gyöngy) szóból eredő barokk, kb. 1600-1750-ig, J.
S. Bach haláláig tart. Először a képzőművészetben jelentkező, majd valamennyi
európai művészetet érintő, bonyolult és nagyobb mozgalmasságra törekvő stílus, a
reneszánsz nyugodt formavilágát, formabontó, szeszélyes diszítőelemek váltották
fel.
A barokk muzsika valósággal lázba hozta a kor emberét. A zeneszerző pontosan előírta, hogy egy-egy szólam milyen hangszercsoportban szólaljon meg. Kialakult a magas-,és mélyvonósok négy szólama, egy-egy szólamot többen játszottak -ez a barokk zenekar magja. Megszületik az énekes zenében az érzelnmek ábrázolása érthető szöveggel, zárt áriákkal,önálló zenekari részekkel az opera, 1600 körül két új műfaj is létrejön: az oratórium és a szonáta. A barokk zene stílusjegyei: - az ellentétek (halk-hangos, lassú-gyors); - a folyandárszerű dallamok; - a konszancia (egyidejűleg megszólaló, különböző magasságú hang teljesen összeolvadó, megnyugtatást keltő együtthangzása); - disszonancia (egybe nem olvadó hangzás, széthangzás); ás - a szekvencia (egy rövid, zenei részlet többször ismétlődik a hangsor egymás utáni fokain). Ez
idő tájt alakult ki a CONCERTO, vagyis versenymű. Ebben egy, vagy néhány szóló
hangszer versenyez, felelget a teljes zenekarral, valamint a CONCERTO GROSSO ahol egy
kisebb hangszercsoport áll szemben a zenekarral.
Barokk orgona
A barokk zene stílusjegyeit - a mozgóbasszust, a teraszos hangerőváltást, a fennkölt ünnepélyességet, a sokszínűséget összefoglalva megtaláljuk az orgonamuzsikában. A nagy hangerő, a pedálszerkezet és a különböző hangszerek utánzására alkalmas sípsorok (regiszterek) emelték az orgonát a hangszerek királynőjévé. A barokk zene egyik legjellemzőbb, imitációs, többszólamú zenei formája és műfaja a FÚGA (=futás). A téma lépcsőzetesen minden szólamban megszólal.
|
A keszthelyi
Festetics-kastély
Johannes
Verneer: A gitáros (barokk gitár) 