A pápaság hatalma hanyatlott. Az egyetemes latin nyelvű egyházi irodalom mellett megjelent a nemzeti és lovagi kultúra. A józan polgári szemlélet kezd előtérbe kerülni, a vallásosság mellett újra megjelenik az életszeretet.

  (gót stílus) A reimsi Notre-Dame

A világi zene fő műfaja a 12. sz.-tól a trubadúrköltészet. Franciaországban   trubadúrok (zenét kitalálók) a  francia világi líra művelői, énekesek, dalszerzők, akik vándoréletet élve királyi udvarról királyi udvarra vándorolva adták elő a szerelemről szóló dalaikat. Verseikhez dallamot költöttek, lant, és más hangszerek kíséretével adták elő. Ezek is egyszólamú dalok, de már világi tartalommal és hangszerkísérettel. Németországban szerelmi dalnokoknak nevezték őket. (minnezenger)

  Trubadúr

Jellegzetes csúcsíves üvegablak  

A 13. sz.-tól bonyolúltabb többszólamú énekek születnek. A 14. sz.-tól mindinkább előtérbe nyomul az élénkebb ritmusú világi zene. A kialakult többszólamúság azt jelentette, hogy az egyes szólamok párhuzamosan haladtak - azonos távolságban - egymás mellett. Ennek legegyszerűbb formája a kánon. Ebben minden szólam ugyanazt énekli, de az egyes szólamok egymás után lépnek be.

A középkor énekes zenéjéban a hangszerek használata igen elenyésző, sokszor alig észrevehető. Nagyobb szerepet kaptak a táncok kíséretében. A középkori hangszeres zene a tánczenéből bontakozott ki.