![]()
| Az
egyszerűségre törekvő művészet a XVII. században bontakozott ki Franciaországban,
majd a XVIII. században Bécsben. A felvilágosodás korának művészi stílusa. A
klasszicizmus a barokk ellentéteként jött létre, ezért a művészek kerültek minden
szertelenséget, fölösleges diszítettséget, céljuk a világosság, értgetőség,
tökéletes szerkezeti egységre törekvés. Nemes egyszerűség és nyugodt nagyság
jellemzi a kor alkotásait.
A zenében kb. 1750-1820 közötti időszakot nevezik klasszikus kornak. A klasszikus korabeli zene áttörtebb, levegősebb, helyenként könnyedebb a barokk zenénél. Ennélisjobban érzékelhető különbség a hangerőváltás. Fokozatosan erősödő vagy gyöngülő. A fokozatos hangerősítést zenei műszóval crescendónak, a fokozatos halkítást pedig decrescendónak nevezik. A vízszintes szerkesztési elvet a függőleges váltja fel: megszűnik a szólamok egyenrangúsága,egy dallam van, a többi ennek van alárendelve. Az árnyalt hangzás, a zenekar megnövekedett létszáma, a biztonságos összjáték miatt került ez idő tájt a zenekar élére a karmester.
Kiemelt szerepet kapnak a klasszikus kor zenei formáiban az ismétlés és a visszatérés. A klasszikus zeneialkotások kedvelik a jól tagolt, lezárt dallamíveket. Ekkor született a szonáta forma. Szabályai: a tétel három részből áll
- I. rész: fő-, mellék- és zárótémák szakasza A kor kedvelt műfajai a szimfónia (=együtthangzás), és a versenyművek, ahol a szólista az első tétel végén bemutatja virtuózítását - ez a kadencia.
A klasszika szolidabb irányzata: a biedermeier stílus: dekoratív hatású, bensőséges hangulatú, érzelmes polgári-kispolgári izlést hordoz.
|