| A XX.
század küszöbén a művészet elfordul a hagyományoktól, létrejön a szecesszió
(kivonulás, elfordulás). Szakít az elmúlt korok izlésével, vonzódik a különleges,
a bizarr, a szimbólikus témákhoz. Leggyorsabban az építészet teremtette meg ezt a
formát. Az új építőanyagok alkalmazása (vasbeton), a rendelkezésre álló technikai
fejlettség korlátlan lehetőséget biztosított a modern építészet kialakulásában.
A zeneszerzők is új utakat keresnek. A 19. század végén létrejött új stílusirányzat az impresszionizmus, a világ dolgait nem tényszerűségeiben ábrázolja, hanem abból indul ki, hogy milyen hatást gyakorol az emberre, milyen légkört teremtenek. A francia zeneirányzat ehhez közelít a hangszerek szokatlan átcsoportosításával (egész hangú skála; atonális zene; 12 hangú skála). Másik jelentős művészeti irány az expresszionizmus, nem a pillanatnyi benyomást, hanem a lélek mélyének belső vívódását közvetíti. A XX. században általános jelenség a ritmus kiemelt szerepe, valamint a népzene hagyományainak továbbfejlesztése. A néger népzene dallamvilágából alakult ki a századforduló zenéje, a dzsessz. Legfontosabb stílusjegyei: az élénk, hangsúlyeltolódott ritmus és az improvizálás, rögtönzés. Néha, a néger eredetű dzsessz ötvöződik a klasszikus zenében is.
Napjaink zeneszerzői közül vannak akik a régi klasszikus formákat a XX. század új harmóniavilágával töltik meg. Mások viszont, az elektronika eszközeivel alkotnak, muzsikájukban századunk feszültsége tükröződik.
|
Merész formájú Operaház, Ausztráliában 
