| A
művészetek újjászületésének korszaka a 14. - 16. század korstílusa, amely
É-Itáliából indult, ahol a módos polgárság saját világszemléletet alakított ki,
a humanizmust, amely középpontba a szerelmet, barátságot, a családot, a hazát,
természetet, a tudást állította. Zenében kb. 1450-1600-ig terjedő időszak.
(renaissance, francia=újjászületés)
A
reneszánsz változást hozott mind a vallásos, mind pedig a világi zene terén. A kor
emberéhez szorosan hozzátartozott a muzsika, kedvelt műfaj a vallásos zenében a mise
és a motetta, a világi zenében a madrigál. Páratlan szépségű kórusművek
születtek, amelyekre jellemző a harmóniák egyszerűsége. Az egyházi többszólamú
kórusművek, azaz polifónia jellemzője, hogy a szólamoknak önálló szerepe,
dallambevezetése van ellenpontozás szerint. Ezzel ellentétes a világi kórusmű a homofónia, azaz egyforma
szólamúság, ahol valamennyi szólam ritmusa azonos, vagy egy vezető szólam alá
rendeződnek a szólamok. A reneszánsz hangszerkészítők számára nemcsak a hangszerek
használhatósága volt a fontos, hanem külső formája is, faragásokkal, berakásokkal,
festékekkel diszítették.
Tinódi Lantos Sebestyén lantművész A kor egyik legnagyobb muzsikusa, zeneszerzője volt F. Canova la Milano, kinek kijárt az "isteni" jelző. A magyar származású Tinódi Lantos Sebestyén pedig új, első önálló magyar műzenei stílust teremtett, a históriás éneket. Magyarországon Mátyás király udvara a reneszánsz kultúra központja (udvari zene). Talán a reneszánsz volt az utolsó korszak, amelyben a zene irányító helyet foglalt el a kultúra egészében. Minden művelt embertől, akár művész, akár tudós vagy diplomata volt, elvárták a zene elméletének és gyakorlatának ismeretét. A zene, a szám és a kozmológia antik társítása a reneszánsz idején. Megértésének kulcsa a monochord(=egy húr), osztásán bemutatott egyszerű hangarányok ismerete volt. A reneszánsz művészek a legkülönbözőbb területeken, főleg az építészetben, zenei arányokat alkalmaztak.
A reneszánsz és a barokk közötti átmeneti korszakban (1520 után - 1600) egy ellentmondásos stílus alakult ki, ahol egyszerre volt jelen a klasszikus formák utánzása és azok eltorzítása. Manierizmusnak nevezték, maniere (olasz) módot, modorosságot jelentett. A realizmus és misztikus vallásosság, konkrét és abszrakt összefonódik.
|
A firenzei
dóm
Francesco
Canova la Milano lantkomponista 
