| 1720-as
és1780-as évek között a föltörekvő polgárság új zenei izlést juttat uralomra, a
rokokó stílust. Főleg az iparművészetben és belsőépítészetben fejlődött ki.
Elnevezése a francia rocaille, kagyló szóból származik, "gáláns"
stílusnak is nevezik. Hajlított, hullámos felületek, szeszélyesség a vallásos
témák helyett a derűs életérzés kifejezőjévé válik. Az életöröm, jókedv,
elevenség, kellem és báj, erotikus témák jellemzik.
A rokokó zene szembefordul a barokk monumentalítással és zsúfoltsággal, a természetszerűséget és kisszerűbb idillikusabb, intimebb műfajokat kedveli. Rövid és arányos zenei forma, könnyed hangvétel,túlzásba hajló cifrázások megfelelő közege a dal, a tánc és a vígopera.
|
Rokokó kastély Münchenben
