romantika7.jpg (1550 bytes)

A klasszicizmust felváltó irányzat a romantika 1820-tól a XIX. század végéig tartott. Elnevezése a francia "roman"= regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélő műveket is. A stílus az irodalomból fejlődött ki. Általános jellemzői: érzelemdús, regényes, álmodozó, a hősi múltat idéző, szélsőséges, a népi hagyományok felé forduló. Reformok, forradalmak, társadalmi átalakulások, nemzeti függetlenségre törekvések korszaka.

orszagh.jpg (6373 bytes)  Budapest: Országház

A romantikus művészek feszültségkeltésre, a szélsőségek ábrázolására törekedtek, áttörik a hangnemek közti határokat. A kitartott bővítésekkel elodázzák a lezárást, a zenei formákat kibővítik. Kedvelik a szélsőséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket.A zenében is előtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Nálunk, a nemzeti romantika kibontakozását Liszt és Erkel verbunkos tánczenére épülő magyaros műzenével érte el. Nemzeti jellegű táncmuzsika a cseheknél a polka; a lengyeleknél a mazurka; a német keringő vagy az orosz kozáktánc.

travate.jpg (15638 bytes) Traviate díszlet

Tánczenén túl, Verdi az operairodalom egyik legnagyobb zeneszerzője művészetével megteremtette az olasz romantikus nagyoperát. Ezek áradó dallamossága, szenvedélyessége, a kórusok drámai hangja, a hatalmas tömegjelenetek, a mély jellemábrázolások, cselekmény és zene tökéletes összhangja utolérhetetlenné teszik alkotásait. Operák mellett találkozunk miniatűr darabokkal, mint prelűdök-előjátékok, balladák, táncok. Ebben az időben kibontakozott a dalművészet. A romantikus tartalom új zenei formákat hoz létre, így a szinfónikus költeményt, amelynek témája lehet például irodalmi alkotás, történelmi esemény vagy természeti kép.

02balnyil.gif (1331 bytes)