MEMBRANOFON
| Kifeszített
bőrfelület rezgése útján megszólaltatott ütőhangszerek összefoglaló elnevezése.
Legismertebb formájuk a dob, nagyon régen keletkeztek, Indiában i.e. 1000 táján már
ismerték. Sok nép természetfölötti hatalmat tulajdonított a dobnak. Egyes
kelet-afrikai törzseknél a bűnös menedékjogot élvez, ha a dobhoz rohan, sok afrikai
országban pedig a király jelképe a dob.
A
derékben karcsúsított dobok homokóra formájúak, felső és alsó membránjukat
zsinór fűzi össze. Ha a zsinórokat meghúzzuk, a bőrfelületek feszessége nő, a dob
hangmagassága emelkedik. Ilyenek a híres nigériai "beszélő dobok."
<- KISDOB
Az üsdobokon kívül sokáig nem volt más ütőhangszer a zenekarban. Rézből, vagy sárgaréz-ötvözetből készült üst alakú rezonátorára öntöttvas karikán elhelyezett feszítő, hangoló csavarokkal hangolható borjú-, vagy szamárbőrt feszítenek. Az újabban alkalmazott pedál révén az áthangolás egyszerűbbé és gyorsabbá vált. A hang, amely az üstdobon megszólal, megközelítően tiszta, mély, tompa szinezetű. Faverővel, vagy vattával, bőrrel bevont ütőkkel a menydőrgésszerű robajtól a halk morajig minden fokozatban megszólaltatható. Szinfónikus zenekarban általában párosával alkalmazzák. A nagydob, amelyet a katonazenekarból ismerünk, a török janicsárzenével került hozzánk a 16. században. A szimfónikus zenekar elég gyakran él vele. A kisdob faverőkkel ütött, határozatlan hangmagasságú, kétmembrános kis zenekari dob, már az ókorban is jól ismerték. Csak egyik oldalát verik, a másikra többnyire pergőhúrokat feszítenek, hogy a hang élességét fokozzák. Alig akad olyan ütőhangszer, amelyen akkora változatossággal lehetne kihozni a ritmus legtarkább változatait, mint a kisdobon.
Egyik rokona a csörgődob vagy tamburin. Keskeny káváján apró csörgők vannak, melyek ütésre, vagy rázogatással, rezgetéssel szólalnak meg. Spanyol, arab táncosnők hangszere.
-> KONGA: kézzel ütött nagy hordó forma dob.
Egyéb elnevezése: szötyök, hüppögető, bika, burrogató, köpü. Kísérő szerepük van. Ezek a hangszerek hólyaggal vagy bőrrel bekötött fa-, vagy cserépedények (köcsögök), amelyeknek feszes dobjára arasznyi nádszál vagy pár arasznyi lószőrcsomó van erösítve. Ez utóbbit nevezik bikának a moldvai csángók. A nedves ujjal vagy kézzel végig húzogatott nádszál vagy lószőr hüppöget, burrog, vagy bikabőgésszerű hangot ad. Fontos hangszere a dunántúli regősöknek. |