Most ismertetek néhény egyéb "könnyebb műfajú" együttest is a teljesség kedvéért. Ezek: a sramlizenekar, népzene-együttes, cigányzenekar, pop-rock-együttes, dzsessz-együttesek, stb.

A sramli, az 1870-es években kialakult "érzelgős nóta" a divatot elindító Schrammel-fivérektől kapta a nevét. A bécsi vendéglőkben eredetileg két hegedűvel és egy gitárral játszották, később jött hozzá a tangó-harmonika, majd alkalmanként egy klarinét.

A népzene-együttesek valódi népzenét játszanak, és igyekeznek lehetőségeikhez mérten hitelesen tolmácsolni. Erre több esélyük van, azoknak az együtteseknek, amelyek egyben gyűjtőmunkát is végeznek, miközben az előadási módot és az eredeti hangszereket is megismerik.

Népzenekar, cigányzenekar következik, ami félrevezető, de meggyökerezett kifejezések. Valójában magyar népies műzenét, magyarnótát játszó kisegyüttesekről van szó, melyeknek tagjai hagyományosan roma nemzettségűek. Szokásos hangszereik: hegedű, 1-2 brácsa, nagybőgő, cimbalom, klarinét.

A pop-rock együttesek nagyon sokfélék, mégis egy közös magra épülnek: szólógitár, ritmusgitár, basszusgitár, dob, szintetizátor, ének. A dob valójában terjedelmes dobfelszerelést jelent, a szintetizátor pedig midi billentyűzetek és hangmodulok rendszerbe foglalt csoportját.

A dzsessz-együttesek megszokott összeállítása: zongorákból vagy gitárból álló ritmus-szekció: húros, elektromos vagy rézfúvós basszus: dobfelszerelés, olykor kiegészítő ütőhangszerekkel; egy vagy több fúvóshangszer kórusa, tipikusan trombita-, vagy szaxofonkórus. Az együttesek létszáma triótól big bandig terjed. A két véglet között gyakori a hagyományos héttagú együttes - trombita, pozan, klarinét és négy ritmushangszer -, és a modern kvintett - trombita, szaxofon és három ritmushangszer.