Minden hangszerjátékos legmaradandóbb zenei élménye az együttes-játék. Az olyan zenét, amelyet muzsikusok kis csoportja játszik, s amelyben kinek-kinek önálló szólam jut, kamarazenének nevezik - otthoni, a szó szoros értelmében "szoba" muzsikálásnak. A muzsikusok többsége a kamarazenének épp nehézségét élvezi: elsősorban a maguk örömére zenélnek.

A legnépszerűbb hangszer-együttesek egyike a duó. A duó összeállításának lehetősége számtalan, de általában egy "dallam"-hangszer, például hegedű vagy klarinét társul egy "kísérő"-hangszerrel, például csemballóval vagy zongorával. Az ilyen típusú kombinációk sok szempontból eszményiek: a telt, dús kíséretet szolgáltató billentyűs hangszer tökéletes az egyszólamú hangszernek, de ha kontrasztra van szükség, a szólista szerepére is vállalkozhat.

A duó természetes bővülése a trió. Bármilyen három hangszer alkothat triót, de a legnépszerűbbek egyike a billentyűs hangszer és egy-egy szoprán illetve basszus dallamhangszer társulása - dallam és hangszín-skálája igen széles. Ilyen trió lehet például: hegedű-csembaló-zongora.

Egy hangszercsalád különböző hangfekvésű egyedeiből összeállított együttest consortnak hívják. A bécsi klasszicizmus óta a leggyakoribban használt consort a vonósnégyes, amely két hegedűből, egy mélyhegedűből (brácsa), és egy gordonkából (cselló) áll. Hangszinének egyöntetűsége különösen szerencsés kombinációvá teszi. A kamarazene legnagyobb remekeinek java vonósnégyesre született.

A fúvósötös, fúvós kvintett alap-összeállítása fuvola, oboa, klarinét, fagott és kürt. Öt élénken kontrasztáló hangszín lehetősége. Karmester hiányában a játékosoknak jól kell látniuk egymást. Meg kell találniuk a hangszerek különböző hangzásának egyensúlyát: a fuvolás például egyenesen a hallgatóság felé irányítja hangszerét, hogy annak teljes hangerejét közvetítse, a kürtös viszont ügyel arra, hogy hangszerének tölcsérét elfordítsa a közönségtől.

A szextett kevésbé népszerű a zeneszerzők körében,mint a kisebb együttesek. A művek többségében párosával szerepelnek a hangszerek. Hét vagy több hangszer kombinációja a klasszikus zenében viszonylag ritka, bár születtek szeptettek, oktettek és nonettek - annál gyakoribb a 20. század zenéjében, amelynek egy részét épp a különböző létszámú és összeállítású kamara-együttesek változatos alkalmazása jellemzi.