Bartók Béla
A XX. század első felének egyik legnagyobb zeneszerző egyénisége, a nemzeti és a modern zene képviselője. Szinte az egész világon ismerik. Népzenekutató, tanár, zongoraművész és kiemelkedő zeneszerző volt, az egyetemes zeneirodalom egyik géniusza. Édesapja iskolaigazgató, édesanyja tanítónő volt. Szülei szerették a zenét, édesanyja jól zongorázott, a fiát 5 éves korában már zongorázni tanította. Gimnáziumi éveit Nagyváradon és Pozsonyban töltötte. A Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult. 1905-ben megkezdte rendszeres népdalgyűjtő munkáját. A kutatást Kodállyal összehangoltan végezte. Első közös munkájuk a Magyar népdalok. Bartók az ősi magyar dallamokon kívül a Kárpát-medencében élő nemzetiségek zenéjével is foglalkozott, de járt Észak-Afrikában és Törökországban is. A népzenei hatások, valamint az új nyugat-európai törekvések iránti érzékenysége teljesen egyéni stílus kialakítását eredményezték Bartók művészetében. 1907-től a Zeneakadémia zongoratanára volt. Alkotott, visszavonultan élt. 1934-ben a Tudományos Akadémiára került, ahol a magyar népzenei gyűjteményen dolgozott. 1939-ben a háború kitörése és édeanyja halála érlelte meg régi elképzelését, és 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált. Ezt a távollétet nem tekíntette véglegesnek, hazavágyott. Ez csak halála után válhatott valóra. 1988-ban hozták hamvait végső nyughelyére, Magyarországra. Színpadi zenekari és versenyműveket írt, valamint művészi igényű pedagógiai művek szerzője. Bartók szinpadi táncjátékain kívül - A kékszakállú herceg vára opera, A fából faragott királyfi táncjáték, és A csodálatos mandarin pantomin - számos művére készült koreográfia, pl: Mikrokozmosz, Concerto, Táncszvit, Allegro barbaro. Zenekari művek, 3 zongora-, 2 hegedűverseny, 6 vonósnégyes, kamaraművek, hegedű szólószonáta, többszáz zongoradarab, kórusok, dalok szerzője. Robosztus őserő feszíti a bartóki zenét. Ízelítő műveiből:
|
