Ludwig
van Beethoven
Német zeneszerző, az európai zenetörténet kiemelkedő, klasszika és romantika határán álló korszakjelző alakja. A zene szeretetét családi hagyományként örökölte: nagyapja énekes, kóruskarnagy, majd a bonni választófejedelem muzsikusa, később udvari karmestere. Apja udvari énekes volt. 13 évesen már udvari orgonista és a színházi zenekar muzsikusa. Négy évvel később, első bécsi útja során bemutatkozik Mozartnak, hogy tanítványa lehessen, de édesanyja halálos betegsége miatt vissza kellett térnie Bonnba. Nehéz sors várt rá ezután, édesapja az alkohol rabja lett, így a család gondjai - 6 testvére volt -a fiatal Beethovenre nehezedtek. 22 évesen újra Bécsbe kerül, de Mozart már halott, helyette Haydnál tanul. Első bécsi sikereit ragyogó zongoristaként, kivált rögtönzőként aratja. Sikeres a társaságban is, a született és szellemi arisztrokáciának egyenrangú társa, a senki szolgálatába nem szegődő "szabad muzsikus" társadalmi rangjának kiküzdője. Megismerkedett magyar főúri családokkal is, és így jutott el később Magyarországra. A Brunszvik családhoz érzelmi szálak fűzték. Barátja volt Ferencnek, neki ajánlotta a híres Apassionata szonátát. Szerette a bájos Terézt, de a társadalmi osztálykülönbség miatt nem gondolhatott házasságra. (Teréz ezért nem ment máshoz férjhez, kisgyermekeknek szentelte életét, ő volt az első magyar óvoda megalapítója.) 1795-ben, 25 éves korában kezdődött hallászavara és 1819-ben teljesen megsüketült. Betegsége kezdettől fogva nagyon megviselte. Lelki gazdagságának és zseniális tehetségének bizonyítéka, hogy ezekben a kritikus években komponálta legérettebb, legnagyobb műveit - 3 zongoraszonátát, 5 vonósnégyest, a 9. szimfóniát. Művészetét már életében nagyra értékelték. 1827. március 26-án, hosszas szenvedés után halt meg. Temetése napján bezártak az iskolák, az üzletek. Húszezer ember kísérte utolsó útjára. 1782-83 között írt már három zongoraszonátát, amit a választófejedelemnek ajánlott. Ezek közül az első: Piano Sonate. Beethoven több alkalommal járt hazánkban. III. szimfóniájának (Eorica) egyik részletében az ünnepélyes dallam, a pompázatos ritmus emlékeztet a verbunkos tánczenére. Az V. szimfónia zenetörténeti jelentősége: egyetlen alkotás sincs a zenetörténetben, amely ilyen tömören, mindenkihez szólóan és érthetően kifejezi zenében az emberi harcot, küzdelmet, és a küzdelem eredményét, a győzelmet, a megtalált boldogságot. Ez a győzelmi hang nemcsak az elképzelt "Sors" -sal szembeni diadalt érzékelteti, hanem annál nagyobb diadalnak, az emberi felszabadulásnak, szabadságnak, a korszak nagy társadalmi élményének ad hangot. A zeneszerző a következőket mondta a nyitótémára: "Így zörget a sors az ajtón." Beethoven egyetlen programszimfóniája a VI. F-dúr "Pastorale" szimfónia. (Pastorale=énekes vagy hangszeres zene,amely a pásztor sípját, vagy dudáját utánozza, rendszerint 6/8 vagy 12/8-as ütemben.) A mű alcíme is jellemző: Emlékezés a vidéki életre. Beethoven művészetének legnagyobb és legismertebb alkotása a IX. szimfóniája. Ebben a műfajban azzal teremt zseniálisan újat, hogy az utolsó tételben az emberi hangot is megszólaltatja. A szólisták és a kórus a zenekarral együtt zengik a világ zeneirodalmának hatalmas alkotásában Schiller "Öörömódáját". Egyetlen operája a Fidelio. Témáját Bonilly francia író "Leonora vagy a hitvesi szerelem" című darabjából vette. Cselekménye: Florestant, a szabadság szószólóját, törvénytelenül elfogja és börtönbe veti régi ellenfele Pizarro. Meg akarja ölni, de a kormányzat gyanút fogott. Leonora, a fogoly hitvese, álruhában a börtönőr szolgálatába áll. A döntő pillanatban sikerül megakadályozni a gyilkosságot. Megérkezik a miniszter és igazságot tesz: Florestan kiszabadul, Pizarro börtönbe jut. Az opera muzsikája nem az egyes szereplők jellemét, sorsát ábrázolja, hanem a bennük megnyilvánuló eszmét ragadja meg: a Rabságot, Gonoszságot, Önfeláldozást, stb. Beethoven 4 nyitányt írt később az operához, amelyeket I. II. III. Leonora nyitány, illetve Fidelio nyitány címmel ismerünk. E művek lényegében szimfónikus költemények, amelyek önmagukban is megállják a helyüket. Ízelítő műveiből:
|
