Fryderyk
Francois Chopin
Lengyel származású zeneszerző, a zongoramuzsika történetének jelentős egyénisége, a korszak egyik legpoetikusabb művésze. Műveit csaknem kizárólag zongorára írta. Varsó melletti kis városban született, ahol apja francia nyelvtanár. Zene iránti fogékonysága korán megmutatkozik: 6 évesen már komponál, 8 évesen nyilvánosan szerepel egy zongoraverseny előadásával. Apja házában gyakori vendégek neves írók, költők - innen ered a poetikus hang. A főúri szalonok kedvelt vendége lesz, a nyári szünetekben sokat tartózkodik különböző vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel népzenével. Minden műve lengyel népzene gyökerű. Bármilyen Chopin-mű, a szerző lelke legmélyéből fakadó személyes vallomás. 1830-ban húszévesen elhagyja szülőföldjét, Párizsba utazik. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz megszállásáról, megrendültségének ad hangot a híres c-moll Forradalmi etüdben. Bár hazájába nem tudott többé visszatérni, szavaiban, tetteiben, írásaiban és zenéjében mindvégig hű maradt Lengyelországhoz és népéhez. Beteges, tüdőbajtól régóta megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, George Sand, a különc francia írónő iránti tragikus szerelme 39 éves korában a halálba sodorja. Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott őrzik ma is. temetésén koporsójára lengyel földet szórtak. Chopin 24 prelűd című ciklusa az összes dúr és moll hangnemben írott karakterdarabok sora. Ezek az 1830-as évek második felében komponált pillanatképek rendszerint egyetlen hangulatot villantanak fel: az A-dúr prelűd egy lassú keringő emlékét idézi meg. A Noktűrn (nocturne=éji) éjszakát idéző, álmodozó romantikus darab. Az 1845-ből való fisz-moll mazurka Chopin utolsó éveinek leszűrt stílusát mutatja. A tánc ritmusa csak távoli emlékként jelenik meg, s különösen a Fisz-dúrra váltó középrész sugározza az elveszett haza iránti vágyódás tartozkodóan fájdalmas érzését. Ízelítő műveiből:
|
