Georg
Friedrich Handel
A barokk kor ünnepelt egyénisége. Német zeneszerző, Szászországban született, de élete jelentős részét Angliában töltötte, és ott is halt meg. Szülei akarata ellenére orgonistaként kezdte Halléban. Fiatalon itáliai körútra indult, s az olasz zene, az opera, a dallamos áriák nagy hatással voltak művészetére. Londonban az 1725-35-ös években ilyen stílusú operák írásával, valamint azok rendezésével foglalkozott. Az 1750-es években már súlyos szembajjal küszködött, élete utolsó éveiben teljesen elvesztette látását. Az angolok - német származása ellenére - nemzeti zeneszerzőjüknek tekintik. Handel művészetét gigantikus drámai erő jellemzi. Az oratórium műfajának ő a legnagyobb mestere. Oratóriumai gyakran a népdrámákhoz állnak közel: a tömeget megszemélyesítő hatalmas kórusokra építi őket. Operái is, felépítésükben az oratóriumhoz állnak közel. Legismertebb operái: az Ottone, Julius Ceaser, Rodelinda és a Xerxes. Miután operatársulata csődbe jutott, az oratórium műfajában alkot örök értékű műveket: Saul, Sámson, Júdás Makkabeus és a leghíresebb talán a Messiás, amelynek Halleluja kórusa még napjainkban is a leggyakrabban hallható oratórium részlet. Közismert zenekari művei még a Vízizene és a Tűzijáték-szvit, concerto grossók, orgonaversenyek, csembalószonáták. Ízelítő műveiből:
|
