Zene

Minden alkotás két tőről fakadhat: elmondani embertársaimnak valamit, amit csak én tudok, illetve szórakozni, szórakoztatni másokat - e két cél vezérli a művészeteket. A zenében ez azt jelenti, hogy bizonyos dallamokat azért hallgatunk, mert elgondolkoztatnak, másokat azért, mert szórakozatnak. Ha egy diszkóban szimfóniákat adnának, senki nem járna oda, mert nem lehet rá táncolni, de a Zeneakadémia közönsége sem örülne neki, ha a listavezető számokból álló koncertet kellene nyugodtan végigülnie.

Mindez nem új jelenség, hiszen már évszázadokkal ezelőtt is, míg a falusi bálokon népi hangszerekkel húzták a talpalávalót, addig a templomokban gregorián dallamokat énekeltek és a városokban (vagy éppen a nagyurak udvaraiban) a zenészek operákat és zenekari muveket komponáltak. Minden zenének és zenélésnek megvolt a maga helye és ideje. Napjainkban az emberek többsége leginkább a szórakozásra termett zenét - újkeletű elnevezéssel: a könnyűzenét - ismeri és eszébe sem jutna belehallgatni az úgynevezett komolyzenébe.

Ez sem a huszadik század találmánya. Régen sem volt törvényszerű, hogy mindenki ismerje és szeresse a zeneszerzők "komoly" alkotásait. Annyiból azonban megváltozott a világ, hogy a zene hatalmas üzletággá nőtte ki magát. A rádiók és a televíziós csatornák napról napra ugyanazokat a dalokat sugározzák, így belénkívódnak a népszerű dallamok, s nem feltétlenül azért adják ezeket a dalokat, mert valóban a legjobbak. Míg mi őket sztároljuk, tehetséges előadók százai tűnnek el a süllyesztőben, mert nem volt olyan jó menedzserük vagy annyi pénzük.

Hogyan válnak népszerűvé? Egyszerűen azért, mert mindig őket halljuk. Próbáld ki! Végy egy CD-t vagy kazettát, amit kevésbé ismersz és hallgasd meg többször egymás után! Ugye, hogy többszöri meghallgatásra megszeretted? Ha azt hiszed, hogy a komolyzene az elvont fiatalok és felnőttek kiváltsága, nagyon tévedsz. Bonyolult lenne? Idejétmúlt? Valóban annak tűnhet, ha némely tudós vagy éppen énektanár magyarázatát hallgatod, akik sorolják a történelmi, életrajzi adatokat, az összehasonlításokat, szimbólumokat, s nem látják meg a fától az erdőt. Segíthet a művek keletkezési körülményeinek megértésében, ha ismerjük a szerző életrajzi adatait. Segíthet feltérképezni a zenei stílust és korszakot, ha az alkotásokat zeneelméleti szempontból is elemzünk, de semmit sem tudunk meg a zene igazi mozgatórugóiról. Ugyanis a zene egyszerű. Olyan természetes, ösztönös, alapvető ellentétekből épül fel, mint hosszú-rövid, magas-mély, feszültség-feloldás, hangos-halk. A zene elemei érzékszerveinkkel felfogható valódi jelenségek. Nem mondhatjuk egy dallamra, hogy olyan, mintha egy madár csicseregne, vagy víz csobogna, mert ezzel valótlant állítunk. A zene ugyanis nem utánoz, hanem a maga nyelvén, a zenei nyelvezeten mondja el, hogy a madár csicsereg és a víz csobog.

Helytelen lenne a zenét más nyelvek segítségével magyarázni, mint ahogy a magyar szavakat sem próbáljuk a német vagy angol nyelv segítségével körülírni. A zene csak a zene nyelvén, az o saját "nyelvtani" eszközeivel értelmezheto igazán. A zenében az a fontos, hogy mi hat ránk és miért, hogy milyen alapvető emberi érzések és ösztönök húzódnak meg a dallamok hátterében. A zene értelmezése tehát nem a háttértényezők kiderítése (ki írta, miért írta, hogyan írta), hanem a zenei nyelv lefordítása emberi nyelvre, mint ahogy egy idegen nyelvu szövegről is el lehet mondani a nyelvtani elemzését, az írójának életrajzát vagy nyelvtörténeti jelentőségét, ettől azonban még az adott nyelvet nem ismerők számára nem teszed érthetővé a szöveget, ahhoz ugyanis le kell fordítanod.

A zene végtelenül egyszerű. A zene benne él mindennapjainkban. Amikor a tábortűz mellett gitárkísérettel énekeltek, amikor a játszótéren gyermekdalokat hallasz, amikor a kedvenc slágeredet dúdolod walkman-nel a füleden... Vajon hogyan választod ki, mit hallgatsz és mit énekelsz? Mi alapján döntöd el, hogy melyik CD-t kérjed születésnapodra? Az osztálytársaid befolyásolnak? Tudsz-e mondani olyan zeneszámot, amit nem a rádióban vagy a televízióban hallottál? A zene világa nem korlátozódik az állandóan sugárzott előadókra. Éppen ezért Neked sem feltétlenül jó, ha kritikátlanul elfogadod azt, amit a médiákból kapsz. Próbálj meg szelektálni, válogatni! Menj el a könyvtárba és nézd át alaposan a CD (kazetta) választékot! Találsz olyat, ami a borítója alapján érdekel? S hány olyan lesz közte, amiről talán még sosem hallottál! Kölcsönözd ki és hallgasd meg őket! Döntsd el melyik tetszik! És figyelj a zenére! Miről szól? Mit mond neked? Ugye, hogy Rólad is szól?

Következő írásunk: Értelem és érzelem